Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
A ceglédi könyvtárügy története 423 Az 1951-ben megtartott, igen hiányos, de a jellemző állapotot mégis meg. örökítő városi adatfelvétel 25 szakszervezeti könyvtárat tart nyilván 3349 kötettel. Egy könyvtárra tehát csak 135 kötet jut. A könyvek mindenütt szekrényekben állnak, az adminisztráció egyöntetűen kezdetleges. (Füzetes állománynyilvántartás, néhol még az se, katalógus egy helyen sincs.) Mégis; könyvtári szempontból hatalmas új erőt képviselnek ezek a könyvtárak. Nemcsak azért, mert együttes állományuk felülmúlja a Városi Könytárét, hanem elsősorban azért, mert olyanokhoz juttatják el a könyvet, akikhez másként nem érne el. Igaz, hogy a kölcsönzött művek száma 1950-ben csak 2761, tehát a Városi Könyvtár forgalmának egyharmada. Ez az adat már magában is felhívja figyelmünket az (akkor még friss!) könyvek rossz kihasználtságára. A könyvtárak további sorsa azt bizonyította, hogy a megfelelő alapfeltételek s a továbbfejlesztés lehetősége nélkül létrehívott könyvtárak nem válnak életképessé. Az 1959-es felmérés már 10 000 kötetet tart nyilván, de ha leszámítjuk a négy kiemelkedő könyvtár gyarapodását, akkor az állomány emelkedése 8 év alatt 0—20%-ot mutat, vagyis (150 kötetes átlagról lévén szó) azt, hogy ezek az intézmények könyvtárból halódó könyvhalmazzá váltak. Ugyanakkor a szervesen továbbfejlesztett könyvtárak továbbra is eleget tudtak tenni hivatásuknak, s a város könyvtárügyének nélkülözhetetlen tényezőivé váltak. Sajnos, a nyilvántartási, állományfeltárási módszerek az egyetlen Vasutas Szakszervezeti Könyvtár kivételével nem fejlődtek még az eredményesen működő könyvtáraknál sem tovább. Ez a tény is bizonyítja azt, ami véleményünk szerint a fentebbi adatokból is kiviláglik: Cegléden, s feltehetően más hasonló jellegű városokban is a központosítás a szakszervezeti könyvtárak életképességének elemi feltétele. A termelőszövetkezetek kezdetben alig szerveztek könyvtárat: (Táncsics 1948, Kossuth 1950), azok is rövidesen a kiskötetszámú szakszervezeti könyvtárak sorsára jutottak, Néhányan már az 50-es évek elején a Járási (Körzeti) Könyvtárhoz fordultak csereanyagért, 1959-ben a segítségkérés általánossá vált. A Városi Tanács 1960-ban 10 000 forintot adott át a Járási Könyvtárnak azzal a kéréssel, hogy ennek felhasználásával lássa el könyvvel és rendszeresen patronálja a város 11 termelőszövetkezetét. A termelőszövetkezetek esetében tehát az új társadalmi intézmény még nem tudta a maga megfelelő könyvtártípusát kialakítani, az igény azonban már jelentkezett. Az iskolai könyvtárak közül a gimnáziumé aktivizálódott leghamarabb s a tantárgyakkal kapcsolatos tudományágak szép gyűjteményét hozta létre. E gyűjteményeket a tantestület tagjain kívül alkalomszerűen mások is igénybeveszik. A Mezőgazdasági Technikum és a Diákotthon könyvtára lassabban fejlődik, az általános iskolák könyvtárai nem tudnak lépést tartani az ifjúság igényeivel. Az egész könyvtárügy szempontjából is jelentős viszont a kerületi iskolák könyvtári fejlesztése, mert a külterület sok felnőtt lakója is ezeket a könyveket olvassa. Járási könyvtár (1953-tól) 1952-ben újabb fordulóponthoz ért a magyar könyvtárügy: minisztertanácsi rendelet intézkedett könyvtárügyünk egységének megteremtéséről. Ceglédi viszonylatban az új Városi Könyvtár működésének elemzésekor már kimutattuk, hogy egyrészt a szorosabb szervezeti kötelék hiánya szükség
