Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
416 Katsányi Sándoi—Nagy Dezső könyvtár birtokában. A hiba ott volt, hogy a gyarapodás nagy része különféle ajándék, s nem tudatos gyarapítási politika következménye. Eleinte a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumtól, majd a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségétől és az Országos Könyvforgalmi és bibliográfiai Központtól kaptak jelentősebb számú könyvet. A rendelkezésre álló összeget viszont igyekeztek úgy felhasználni, hogy a legújabb szakkönyvekkel egészítsék ki az egyes gyűjteményeket. Ennek köszönhető, hogy a könyvtár megindulása után 5—6 évvel már az ipari és gazdasági gyűjtemény is fejlődésnek indult, sőt egy tudósítás a mezőgazdasági gyűjteményt is olyan gazdagnak és új könyvekben bővelkedőnek mondja, amilyen nincs más a városban. A könyvtár büszkesége a várostörténeti gyűjtemény volt. E téren nem elégedtek meg a ceglédi vonatkozású könyvek összegyűjtésével, hanem 1935- től kezdve kibővítették a gyűjteményt egy új osztály felállításával, mely magába foglalta a városban és környékén levő jellegzetesebb épületek, továbbá a városban lejátszódott nevezetesebb események fényképét vagy rajzát, végül a város társadalmi életében szerepet játszott egyének fényképeit. E téren a városi könyvtár nemcsak sok kortársát előzte meg és szárnyalta túl, hanem még mai könyvtáraink számára is példát mutat a helytörténeti gyűjtemény gondos, szorgalmas kialakításában. A könyvtárnak ezzel a fényoldalával szemben árnyoldalak is jelentkeztek; problémák, melyeket a könyvtár folyamatos működése tárt fel, s melyek mint a könyvtár létkérdései, megoldásra vártak. Legsúlyosabb közülük a helyiség kérdése és a könyvtár jellegének, szerepkörének kérdése volt. A városházán való elhelyezés rövidesen tarthatatlannak bizonyult: a szobák sötétek, szűkek voltak, s nem volt közvetlen kapcsolat az olvasóterem és raktár között. Mégis csak nyolc év múlva kapott az intézmény új helyiséget. Ekkor a Szegfű u. 2. szám alá költözött be, a volt Forgalmiadó Hivatal helyiségeibe. A helycserét nem annyira a város gondoskodásának, mint inkább a felügyelő hatóságok állandó panaszának köszönhette a könyvtár. Nagyon sok köszönnivaló nem is volt benne. Igaz, hogy itt négy terem volt: az egyikben a nagyalakú, másikban a kisebb alakú könyveket tárolták, s az olvasóterem melletti irodát is fel lehetett szükség esetén olvasóteremnek használni — de a helyiségek egészségtelenek, nem könyvtári célokra valók voltak. Minden látogatója megjegyzi róla, hogy falai nedvesek, levegője áporodott, a padló penészesedig, termei túlzsúfoltak. Egy újságcikk egyenesen az istállóval hasonlítja össze48 A helycsere 1932 novemberében mégis megtörtént, s most hosszú időre ismét csak a tervezgetések ideje következett. A másik probléma onnan származott, hogy a könyvtár nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: olvasóinak száma nemhogy emelkedett volna, hanem egyre inkább a dolgozatot író gimnazistákra korlátozódott. Tíz év múltán nyilvánvaló volt, hogy ezen a helyzeten csak gyökeres változások segíthetnek, ezért néhányan a tisztábban látó városi polgárok közül, Hartyányi Zoltán kezdeményezésére beadványt írtak a város polgármesteréhez. Ez a beadvány a Városi Könyvtár életének egyik legfontosabb dokumentuma. Főbb pontjai a következők: ,,A város közműveltségi szintiének minden néprétegre kiterjedő emelése céljából szükségesnek látjuk a könyvtárnak az eddigieknél erőteljesebb ütemben való fejlesztését és a közönség által való igénybevételének sokirányú megkönnyítését. 48 Könyvtár vagy istálló? Ceglédi Napló. 1936. aug. 11.
