Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
414 Katsányi Sándor—Nagy Dezső válhatott volna. Ezt a szerepet azonban nem tudták vagy nem akarták vállalni. A tervből nem lett semmi. Közben Hübner tovább folytatta a könyvek feldolgozását, amely munka — tekintettel arra, hogy csak szabad idejét tudta erre áldozni — csigalassúsággal haladt. 1922 márciusában 1555 kötet feldolgozását jelenti a városi képviselőtestület közgyűlésének, egy év múlva pedig 2185 kötetnyi feldolgozott állományról számol be. Időközben az eredeti állomány gyarapodott is, 1922-ben pl. 232 kötettel, 1923-ban pedig a városi közgyűlés 60 000 koronát szavazott meg a könyvtár fejlesztésére. (Ez az infláció következtében csak mérsékelt összeg volt.) Közel négy év kellett ahhoz, hogy a könyveket feldolgozzák, s a könyvtár megnyílhasson. Igaz, hogy a feldolgozás mintaszerű volt, a könyvtár három katalógussal rendelkezett: betűrendessel, helyrajzival, olvasótermivel.46 Hátra volt még az elhelyezés kérdése. A legkülönbözőbb javaslatok merültek fel, többek között az is, hogy a Vigadó tágas és szép fekvésű helyiségeit alakítsák át könyvtár és múzeum céljára. Végül azonban ezek a tervek nem valósultak meg: a könyvtár megmaradt a városháza két szűk szobájában, melyek ráadásul nem is nyíltak egymásba. Végre a könyvtárt négy évi készülődés után, 1924. november 1-Cn ünnepélyesen átadták a közönségnek. Az első kölcsönzési nap november 5-én volt. Hogyan jellemezhetjük az ekkor meginduló új könyvtárat, milyen helyet foglal el a város és az ország kulturális életében? — Említettük, hogy a századforduló utáni évtizedek a városi könyvtárak kialakulásának évei. E könyvtárak jellegét az állomány összetételén túl a könyvtárak maguk elé tűzött célja is befolyásolta. Egy részük elsősorban az olvasók szélesebb rétegeit törekedett ellátni megfelelő könyvvel (részben a Szabó Ervin-i példa hatására), más részük inkább muzeális értékű könyvállományt kívánt összegyűjteni és megőrizni, a közművelődési jelleget háttérbe szorítva a tudományos vagy annak vélt igények mellett. E könyvtárak létrehozója sokszor nem is annyira a kulturális igények kielégítésének vágya, mint inkább a város provinciális büszkesége volt. A ceglédi könyvtár inkább az utóbbi típushoz tartozott. Muzeális jellegű könyvtár volt állományánál fogva: anyaga elsősorban a humán tudományok régi szakkönyveit tartalmazta. A beérkező adományok is ebben az irányban bővítették az állományt. Muzeális jellegű volt elhelyezési módja és kölcsönzési rendszere: a városházi két szoba mintegy a levéltár kiegészítését jelentette, az a körülmény pedig, hogy csak helyi olvasásra adott ki könyvet, egyenesen a nemzeti megőrző könyvtárakat juttatja eszünkbe. Hogy a könyvtár ilyenné lett, abban a fenti tényezőkön kívül bizonyára nagy része van annak is, hogy alapítója, segítői és első használói a kisváros értelmiségi rétegéhez tartoztak. Bár a könyvtár elhibázott elvi alapokra épült, megnyitása mégis jelentős kulturális esemény volt, figyelembe véve a korabeli magyar közművelődési viszonyokat. A magyar városok számottevő részében nem volt még közkönyvtár, Ceglédnél népesebb városokban sem. Azt is el kell ismernünk, hogy a város könyvtárát teljesen a saját erejéből hozta létre, nem szolgált alapul valamilyen régi gyűjtemény, nem kaptak rendszeresen állami támogatást sem, a könyvtárosi munkákat pedig Hübner és segítői teljesen önzetlenül, szabad idejük feláldozásával végezték. Egyes gyűjtemények—jogi, irodalomtörténeti, helytörténeti — 46 Radó; i. h.
