Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)

III. A győzelem első hónapjai

- Gl -olajos papir fedett. Az újpesti vashulladék-telepeken válogatták össze a padokhoz szükséges csöveket. Fatelepen vásároltak tölgyrönköket, azokat felfürészeltették, s 21 db olyan massziv csőbutor padot készítettek, amelyek 30 év után is jó karban emlékeztetnek az áldozatkész adakozókra. Ezen felül 5000 Ft értékben renoválási munkát végeztek. Később a szomszédos három község szintén kapott tőlük 2-2 tanterembe ugyanolyan padot.

Azok a szülők, akik még a májusi litánia után a tüntetők között voltak, most a "Dolgozók az iskoláért" mozgalomban társadalmi munkát vállaltak, mindkét iskolát kimeszelték. A Népfront elnöke kőműves volt, néhány mesteremberrel összefogva ajtónyilásokat falaztak be, tantermeket választottak el. Községi gyűjtés, téglajegyes műsor és bál bevétele 840 Ft 40 fillér az Iskolabizottság pénztárnaplójába került. Egy póttanteremhez ebből az összegből újabb padok készültek. így az uj tanév megnyitására öt tanterem állt rendelkezésére a 252 beiratkozott tanulónak. Egyelőre részben osztott, öt tanulócsoporttal, öt tanitóval és egy óraadóval indult a munka. Az iskola ellátásáról olyan messzemenően történt gondoskodás, hogy már a téli tüzelő is a községi képviselőtestület jóvoltából, 30 ürméter a pincében várta a telet.

Az igazgató megnyugodva jelenthette Pest vármegye tanfelügyelőjének: Semmi rendellenesség nem történt a beiratások alkalmával. Az ünnepélyes tanévnyitót megtartva, szeptember 6-án megkezdődött a tanitás. Néhány hónapja még olyan aggályos hangok hallatszottak, hogy mi fog történni, ha a két felekezet gyermekei együtt járnak iskolába, egymást agyonverik a katolikusok és az evangélikusok, ahogyan egymást gúnyolták és kővel dobálták évekkel előtte. íme, ez nem történt meg. A gyermeksereg felszabadult örömmel vette birtokába a gondosan tatarozott, berendezett iskolát, s eszükbe sem jutott, hogy ki milyen vallásu. Egymásba kar-kart öltve, körbe állva vigan énekelték hamarosan az akkor közkedvelt mozgalmi dalt: "Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat...”

Aki néhány hónapja még lázongott az államosítás ellen, az is beismerhette, hogy az állam, a társadalom mennyivel többet tud nyújtani a gyermekek oktatására, mint az egyház, és mennyire máát nyújt. Ez pedig még csak a kezdet volt. A pedagógusok felszabadult érzéséről nem is beszélve, akik addig az iskolaszékek és papok fennhatóságát kénytelenek voltak elviselni. Azoknak, akiknek a reakció támogatása miatt távozniok kellett egyidőre a közéletből, államunk ballépésüket feledve lehetőséget adott, hogy