Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)

I. Iskolák, pedagógus sorsok a fordulat előtt

- 26 -egyaránt fáztak. Ablakok kellettek volna, amelyeknek keretei voltak, csak üveg nem. Ezért olajba áztatott papirral ragasz­tották be, amin fény átszűrődött és a hideg ellen is védett. A gyermekek maguk hordták a tüzelőt, szerencsére az még akadt minden háznál, mert a falut erdők veszik körül. Az evangélikus iskolában is megindult az élet. Tanitója ugyan még nem volt otthon, de a nyugdijas öreg tanitó és leánya foglalkozott a gyermekekkel. Akit haza vártak az is megérkezett a fogságból, állásáról azonban lemondott, mivel közben egy városban megvá­lasztották, igy természetesen azt fogadta el. Helyette uj ta­nitó érkezett 194-6. január 20-án. Fiatalember, legalábbis még annak érzi magát. Ezen a napon töltötte be 31. évét. Teljes ambícióval vetette magát a munkába. Tanterme egy boltives, fé­lig földalatti helyiség, melyben a 89 tanuló hamar elhasználta a levegőt. A teremnek kéménye sem volt,az ablak egyik szárnyán keresztül vezette ki a kályha füstcsövét. Néha a füst nagyobb volt, mint a meleg. A munka azért folyt, s eredménye sem maradt el. A tanitóra nemcsak az iskolai munka nehezedett, hanem a fa­lu kulturális életének irányítása is, mint népművelési ügyveze­tőre. Mindig nagyobb és nagyobb feladatokat vállalt magára. Nem volt pihenése,sem hétköznap, sem vasárnap, részt kívánt venni az uj országépitésben. Második esztendeje már, hogy napi 12 fél­órában az osztatlan iskola minden tanulójával foglalkozott. Ugyanakkor a másik vallásfelekezet három tanitója is közel két­szer annyi gyermeket tanított. Mennyivel más volna, ha egyesítve az erőket, együtt működne a két iskola! Sokszor elgondolta, hogyan remélhetné ennek megva­lósulását, amikor egy világégés után sem szűnt meg a vallási elkülönülés. Az pedig az egyházak közös jószántából sohasem vár­ható. Tapasztalhatta ezt akkor is, amidőn fiataljaival átment a szomszéd községbe színdarabbal vendégszerepelni. A plébános egy házaspárt nem gyóntatott meg, mivel a másik felekezet iskolájá­ban bemutatott színdarabot megtekintették. Aztán a plébános ha­marosan eltávozott más faluba, s ott szította tovább a vallási gyűlöletet..." /Jakus Lajos nyugalmazott iskola igazgató/

Next

/
Oldalképek
Tartalom