Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)

I. Iskolák, pedagógus sorsok a fordulat előtt

-24 -NAGYKŐRÖS

"...A gimnázium épületét a második világháború utolsó évében a fasiszta német hadsereg lefoglalta és kórháznak rendezte be. Ugyanez lett a sorsa a felszabadulás után is. A tanitás egyelőre szünetelt. Városunk 1944. november hó elején szabadult fel. Nem sokkal ezután a felszabadító hadsereg városparancsnoksága felhívást tett közzé, hogy mindenki, minden vállalat és intézmény kezdje újra, illetőleg folytassa munkáját. A gimnázium tanárai közül egyedül én voltam idehaza a városban, de maradtak itthon a tanítóképző és liceum, valamint a polgári iskola nevelői közül is néhányan, és volt 1-2 máshova tartozó tanár is- Kőrösön. Felkerestem ezeket a kartársakat és megegyeztünk, hogy a tanitást 1945. január hó 2-án megkezdjük. Megkaptuk a Patay utcai állami iskola épületét erre a célra. A háromféle iskola tanulóit ideiglenesen összekevertük, de - természetesen - osztályonként /évfolyamonként/ szátválasztva. A tanitást valóban megkezdtük 1945. január hó 2-án. A tanulók száma fokozatosan gyarapodott és a tanárok nagyobb része hazatért /a fogságba esettek kivételével/, igy már külön választva taníthattuk a gimnáziumba járókat. A hely azonban igen szíík és szegényes volt. A gimnázium épülete 1946. augusztus 31-ig szovjet katonai kórház volt. Ekkor a városparancsnokság visszaadta az épületet eredeti céljára. Az épületben nem sok kár esett, ezért hamarosan visszaköltözhettünk.

Még a felszabadulás első heteiben kaptam a kórházparancsnokságtól azt a felhívást, hogy a tanári nagykönyvtár eddig le nem foglalt helyiségeit üritsük ki, mert a kórháznak szüksége van ezekre. Először nem tudtam, mihez kezdjek egymagám, majd sikerült néhány tanulót összegyujtenem és a könyveket /vagy 30 ezer kötetet, amelyek egyharmadát később át kellett adnunk az egyházi könyvtárnak/ felhordtuk a padlásra. Ebben a szovjet katonák is segítségünkre voltak. Ez a megoldás sem bizonyult véglegesnek. Újabb felhívást kaptam, hogy a könyveket távolítsuk el a padlásról. Ekkor már több segítséget kaptam: néhány kartárs hazaérkezett, sikerült kis kocsit is kerítenünk. A könyveket a templom karzatára hordtuk. Ott is maradtak, amig a gimnázium épületét vissza nem kaptuk. A könyvtár ilyenformán megmenekült a nagyobb kártól.

/Dr. Jánossy Sándor nyugalmazott gimn. tanár/