Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
féld, 1985, Rosenheim, 1987, Ludwigshaven, Mannheim 1990.) "Négy magyar művész kiállítása" Szófia 1984. 1976-tól Szigetszentmiklóson él és dolgozik. Alapító tagja a helyi művészek "INSULA" alkotóközösségének, és így került kapcsolatba a Nagy István Képzőművészeti Csoporttal is. Résztvevője az "INSULA" rajzpedagógiai programjainak és kiállításainak. (Jönköping. Svédország. 1988.) Alkotómunkája mellett 1962-től folyamatosan tanít. 1968-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanára. 1988-ban a művészeti szakközépiskolák országos pályázati versenyén a "Roboz-alapítvány" díjazottja lett növendékeivel. A művész feladatának nem korunk gyorsan változó szellemi divatjainak hajszolását tekinti, hanem a belső meggyőződéssel hitelesített, megélt élményeken nyugvó, csendes, minőségre törekvő alkotó munkát. Sörén Kierkegaarddal vallja: "Világunk, életünk beteg. Ha orvos leírnék és megkérdeznének, mit tanácsolok, csak ezt felelném: Csöndet teremtsetek!" Szemok György szobrász 2200 Monor, Kossuth L. u. 13. 1937-ben születtem Gombán. Foglalkozásom mintakészítő. Szobrászattal 1966-ban kezdtem foglalkozni a Vasutas Szakszervezet Képzőművészeti iskolájában, Kirschmayer Károly tanítványaként. 1974-ben lettem a Nagy István Csoport tagja. Alkotásaimmal az alábbi jelentősebb kiállításokon vettem részt: Stúdió 70 - Ernst Múzeum. Új művek kiállítása - Műcsarnok. Országos Amatőr Képzőművészeti Kiállítás- Ernst Múzeum. Nemzetközi Amatőr Képzőművészeti Kiállítás Drezda. Munkásképzőművészeti Körök Kiállítása - Miskolc. Nagy István Csoport Jubileumi Kiállítása - Csepel Autógyár Művelődési Ház, Vasutas Képzőművészeti Kiállítás - Fővárosi Művelődési Ház. * Unyi István festő' 2230 Gyömrő, Dózsa Gy. u.13. 1930. január 28-án születtem, éltem és élek jelenleg is Gyömrőn. Parasztcsalád gyermekeként 10 éves koromtól érdeklődtem a művészetek iránt. Első kísérletezéseim szobrok voltak, parasztfejek, állatok, később talán a könyebb ellenállás miatt a festésrajzolás fogott meg és ezek váltak "képpé" képzeletemben, a színek szerelmese lettem. 1950-ben sorkatona lettem, itt úgy alakult a sorsom hogy részt vehettem a Tiszti Házban a Katonai Stúdió munkájában. Lehetőség nyílt igazi tanrend szerinti képzésre, portrék, akt tanulmányok, krokik készítésére. Jó mestereim voltak, Szentgyörgyi Kornél, Kurucz D. István személyében. 1952-ben felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolán, a rajzi oldal sikerült, csak a káderezésemmel volt baj. A Főiskola akkori párttikára eltanácsolt, kuláknak minősített szüleim miatt. Következett az eltökélt szorgalmas munka, autodidakta önképzésben. Ennek következménye az 1954-ben a gyömrői Falumúzeumban rendezett kiállításom, melyet Tegzes László nyitott meg. Emiek kapcsán bekapcsolódhattam a Pestmegyei Stúdió munkájába, és részt vehettem Szentendrén, Vácott, Cegléden, Budapesten rendezett megyei kiállításokon. 1958-tól a hadseregben voltam alkalmazva, ahol a képzőművészeti munkában aktívan részt vettem. Kiállításom volt Budapesten, Táborfalván, Tápiószecsőn, Zalaegerszegen, Pécsett, Békéscsabán, Nyírteleken. Jelentős a Szentendrén és a Néphadsereg Művelődési Házban rendezett bemutatkozásom. A Nagy István Csoportnak alapító tagja vagyok, megalakulása óta valamennyi kiállításán részt vettem. Jelentős számomra az 1978-as ceglédi és az 1981-es ócsai kiállítás, melyeken díjakkal értékelték munkámat. Amikor a csoport műhelyekre bomlott, a monori regionális műhely vezetője lettem. Lehetőségeim arra ösztönöznek, hogy szülőföldem jelentős tájait színi kompozíciókba átfogalmazva rögzítsem, és az utókor számára örökül hagyjam. Képeim jellemzője, hogy a természetből kiindulva, azt sokszor átformálva, átírva fogalmazzam meg. Szeretnék az Alföld krónikása lenni, mint Szőnyi Zebegénynek, Egry a Balatonnak. A munkásságomban újra igényét éreztem a festői, lírai hangulatú művek ellentételeként szobrászi megfogalmazásba rögzíteni a véleményemet a világról és eseményeiről. Varga László grafikus Dabas II. Park u. 2. Nem hinném, hogy valakit is érdekelne életrajzom! Erre a következtetésre annak okán jutottam, hogy a Nagy István Csoport "nosztalgia" kiállítását nevezők - mint mást is - felkértek írjak magamról. Egy oldalnyit! Egy oldalnyit? Lesz, amennyi lesz! Induljunk omiak, hogy 1965-ben kezdtem dolgozni Dabason a mostani kiállításnak is helyt adó Kossuth Művelődési Házban 23 'évesen. Vagy talán 24 évesen? Valahogy ekörül. Ekkor kezdtem komolyabban rajzolgatni az Alsónémedi Kiss Ernő, meg mások bíztatására. Hogy ez előtt mennyit rajzoltam, arról iskolás füzeteim könyveim, egyáltalán minden kezem ügyébe kerülő papír tudna mesélni. Szóval Kiss Ernő bíztatott, meg az akkori főnököm Juhász Sándor, Dabason jártában Dániel Kornél is. Hát Rajzoltam! Dániel Kornél hívott (ha jól emlékszem) A Pest Megyei Képzőművészeti Stúdió foglalkozásaira, ez a
