Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
ifjú Pál Mihály szobrász 2230 Gyömrő, Szt.István u. 100. Gyermekként, otthonról hozta magával a mesterség szeretetét. Kőfaragó nagyapja és a szintén gyömrői születésű szobrászművész édesapja, a Munkácsy-díjas idős Pál Mihály (1911-1971) szinte predesztinálták, hogy a családi névvel együtt a hivatást is örökölje a családban. Pál Mihály lassan érő, művészi egyéniségét lépésről-lépésre, céltudatos megfontoltsággal alakította ki. 1962 óta szerepel kiállításokon. Ekkor alkotja első jellegzetes, sikeres munkáját, az Aszfaltozó c. kisbronzának az egyiptomi usebti ábrázolásokra emlékeztető figuráját. Egy évvel korábbi a karosszékben ülő Krúdy Gyulát ábrázoló kisplasztikája. A két szobor témájába, jellegében különbözik, de összekapcsolja őket az ábrázolás pontosságára törekvő szakmai műgond, és egy bizonyos tartózkodó, nehezen oldódó, ünnepélyes, csöndes komolyság. Ugyanez mondható el egyik legkorábbi szoborportréjáról, öccsének arcképéről (Bandi, 1961). Pátosz és póz nélküli egyszerűsége később emlékmű-szobraiban is folytatódik (Bocskai szerencsi, Petőfi gyömrői mészkőszobra). A 60-as évek termése főleg kisplasztikában gazdag. Ólom- és bronzszobrain, fafaragásain az egyiptizáló jelleg fokozatos háttérbe szorulásával alakjai érzelmekben, lírai töltésben is gazdagabbakká válnak. 1967-ben készült a Nemzeti Galéria tulajdonában lévő, az áradó napfény sugárzását megtestesítő nyúlánk ólomszobor, az Izisz és Pál Mihály egyik kiemelkedően szép műve, a Kalapos fej. A klasszikus hagyományok szellemében történő formai egyszerűsítés, a finoman stilizált arcvonások és a lehajló peremű kalap kalligráfiája jelzi a művész további útját, a formai összegzésre, a monumentális igényre törekvő szándékát. Egy másik biblikus ihletésű szobra, a kavicsformájú üllőre támaszkodó, pihenő kovácsra emlékeztető Mózes robosztus bronzalakja Pál Mihály egyik legerőteljesebb, sommás megfogalmazású kisplasztikája (1976), a szobrász sűrített ars poétikája. A 70-es évek végén új korszak, Pál Mihály művészetének látomásos korszaka kezdődik. Kifejező ereje gazdagodik. Műveit egy bizonyos transzcendentális jelleg hatja át. Az egyetemes művészet, elsősorban a barokk hagyományait felhasználó újabb szobrain a látvány szerű megjelenítés kap erősebb hangsúlyt. E korszak kezdetét jelenti Pál Mihály egyik főműve, a jelképes hegycsúcson ülő - lobogó köpenyén lebegő, égi látomásait író Próféta alakja (1979), vagy az Apám emlékére c. faszobornak a földi lét kettős szorításából sietve távozó, dimenzióban változó, árnyképpé váló szobrász arcnélküli síremlék-alakja (1981). Pál Mihály művészetének értékét, egyensúlyát, biztonságát különös kettősség határozza meg: tisztelet a régi művészet továbbépíthető hagyományai iránt, az ebből eredő klasszicizáló szemlélet és a nyugalom mellett az eleven feszültség, a megmunkált anyagból adódó monumentális fomiák mellett a természetes közvetlenség, a szobrászi erő mellett a játékos, könnyed elevenség. (Mucsi András) Budapesten éltem. 1934-ben felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára. Ekkor még nem vettek fel, így 1 évig fizikai munkát végeztem apám műhelyében. Az év második felében Varga Nándor grafikus, főiskolai tanár osztályán készültem az újabb felvételi vizsgára. A sikeres felvételi után 1934-1938-ig 3 évig a Képzőművészeti Főiskola rendes hallgatója voltam Szőnyi István osztályán. Lohr Ferenc templomfestőnél laktam, aki sokat segített, mivel szüleim szegény iparosok volta, semmiféle támogatásiban nem szészesítettek. Lohr Ferenc munkát is adott, 3 templom festésnél dolgoztam az újpesti, a kiskunfélegyházi és a nyergesúj falusi templomban. Itt sokat elsajátítottam a falfestészti technikából Mivel a gazdasági körülmények nem tették lehetővé a továbbtanulást, közalkalmazotti pályára léptem. A ceglédi városházán, majd a Magyar Királyi Állami Adóhivatalnál dolgoztam. A háború, majd a forradalom mindent megváltoztatott. Az 1956-os események után politikai okokból állásomból elmozdítottak és igen csekély fizetéssel a Városi Kossuth Művelődési Házba helyeztek, ahol 18 évi dolgoztam állandó politikai zaklatás mellett. Innen mentem nyugdíjba 1975. január 1-én. A Művelődési Házban 1950-től nyugdíjazásomig, kb. 25 évig vezettek a képzőművészeti szakkört. Számos jónevű művész került ki a kezem alól, pld. Jávor Piroska és még sokan mások. Az életkörülményeim változásai során a festészettel nem szakítottam. Nem igyekeztem semmiféle irányzatot követni, mindig azt festettem, ami éppen a legnagyobb hatással volt rám. A festészetet nem akartam profi szinten művelni, szinte játéknak, a színekben való gyönyörködésnek tekintettem. Nem törekedtem képeim eladására és ma sem erre törekszem. Elvétve akad néhány vevő, de az eladás után mindig sajnáltam, hogy meg kellett válni tőlük. Ma is ez az álláspontom, tudom, hogy nem tartozom azt élvonalbeliekhez, de ez engem fegyáfialán nem bánt. Amit csinálok, szívből és szeretetből teszem. P.Kovács Sándor festő 2700 Cegléd Kölcsey tér VII./14. I./3. 1914. augusztus 8-án Cegléden születtem. Középiskolai érettségi után
