Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Molnár Bertalan festő 2000 Szentendre Vásárhelyi K. tér 18. 1/3. A képzőművészet összetett fogalom, Egyik része maga az alkotás, a kiválasztottak terepe, ahol testesülnek az álmok, időtlenné fokozva a színes időt. Másik kategóriája az a fontos közeg, ahol az életre ébredő fiatalok találkoznak a rajzbeszéd és rajzolvasás távlataival, találkoznak, pontosabban találkozhatnak, ha avatott tanár rendezi, irányítja gondolataik szabad csatangolását. Fontosak a hídépítők, akik a művek és a közönség között emelnek átereszeket, a kritikusok, rendezők, a műbarátok. Mindez a maga elágazásaiban szintén a képzőművészethez tartozik. Legtöbbször úgy, hogy az adott személy a vizualitás egy-egy szelvényének föladatait végzi a hivatás szintjén. Ritka eset Molnár Bertalan. Ő fest, - de évtizedek óta tanár Szentmártonkátán és Szentendrén. Igazgató, szakkörvezető, aki a rajz titkaihoz vezeti az érdeklődőket. Kiállításszervező, aki nyomdai teendőket is végez, tárlatokat rendez, nyit meg, - cikkeket ír a festészet, szobrászat új híreiről. Olyan fontos polihisztor, aki a képző- és iparművészet teljes térségét bejárta szolgálattevő szorgalmával. Ott is hatiak energiái, ahol adott a hiány, ahol szükség van új erőkre. Számára a kép ugyanolyan eszmény, mint az a pillanat, amikor iskolás csoportjait viszi el művekhez. A feladatok minden rétegét számontartja a figyelemfölhívástól az alkotásig. Mindez fölötte dicséretes, olyan laudáció, melynek címzettje Mohár Bertalan, aki ráadásul mág zenél is, sőt verset ír. Mély áhítattal: "Fiam! Lányom! gyermekeim! Ha engem az isten bokornak teremtett, jegenyék legyetek, dombok helyett hegyek, hogy hosszú úton Anyátokkal simogató felhőként óvjuk izmosodó lépteiteket." E sorok fennköltsége megindító, ars poeticáját is tartalmazza, azt az óhajt, hogy társait önmagánál felsőbb régiókba emelje. Mindez önzetlenség a javából, örül minden új értéknek olyan örömmel, mintha maga alkotta volna. 1933-ban született Kábán. Szegeden végezte felsőfokú tanulmányait. Igazgató volt Szentmártonkátán, tanár Szentendrén. 1973 óta állítja ki festményeit, - önálló és csoportos kiállításon láthatta a közönség művészetének új állomásait Érden, Tápiószecsőn, Tápióbicskén, Tápiószelén, Dabason, Monoron, Budapesten, Ráckevén, Nagykátán, Tóalmáson, Cegléden, Gödöllőn, Nagykőrösön, Kisorosziban, Szentendrén és Szentmártonkátán. Hosszú ideig volt a Nagy István csoport tagja, a Pest megyei amatőr képzőművészek vezetője. Festményeinek forrása az alföldi táj, Szentendre és a zene. Átható figyelemmel örökíti meg a visegrádi Salamon tornyot, Szentendre zeg-zugos utcáit, a fákkal bélelt alföldi házakat és figyelemre méltó hegedűmotívuma, mely több festményének főszereplője. Emlékezetes képeket festett hegedűk és keresztek formai kapcsolatairól és figyelemre méltó fölkészültséggel hajtott fejet "Barcsay emléke" előtt. Molnár Bertalan hatvanéves. Köszöntjük Őt, a magyar és a szentendrei művészet mindenesét, pályája teljes kibontakozását, új kezdeményezéseket és új műveket kívánunk, tetterős fáradhatatlanságot. (Losonci Miklós) M. Szegvári Erzsébet festő 2730 Albertirsa, Árpád u. 37. 1942. szeptember 2-án születtem Irsán. Itt végeztem az általános iskolát, Cegléden a Kossuth Lajos gimnáziumban érettségiztem. Középiskolás éveimben már szívesen rajzoltam, akvarelleket festettem. A tájak, színek, hangulatok varázsában éltem. Ezzel szemben OTP-ben kezdtem dolgozni, csak realitásokkal foglalkoztam, igyekeztem beállni a mindennapi emberek sorába. Férjhez mentem, gyereket neveltem, és évekig sikerült elnyomni magamban az alkotói vágyat. Második gyermekemmel voltam GYES-en (1973-75), amikor elővettem régi rajzaimat, folytam akartam, amit el sem kezdtem. Pasztellkréta, akvarell és próbálkozás az olajjal. Ekkor kerültem kapcsolatba az Irsán működő képzőművészeti csoporttal. Jó volt együtt dolgozni, kritikáikat meghallgatni. Innen csak egy lépés a Nagy István csoport. Ennek immár 15 éve, hogy részt veszek kiállításaikon, nyári táboraikban. Megismerhettem mások munkáját, stílusát, véleményét. Munkahelyem js megváltozott, 1980- tól a helyi ÁFÉSZ-nél dolgoztam kirakatrendező-dekorációsként. Ez a munka sokkal közelebb állt hozzám, és a festésre is több időm maradt. Közben lehetőségem nyílt önálló kiállítások -megrendezésére: Albertirsa 1983, 1988, Cegléd 1989, Monor 1992. Legszívesebben szőkébb környezetem tájait, környékét festem, de a távolabbi hegyek, vizek is ihletői képeimnek. Arra törekszem, hogy az akkor ott átélt pillanat hangulatát kifejezzem puhán, érzékenyen, sajátos eszközeimmel. Mára az életem úgy alakult, hogy a tevékenységemet főfoglalkozásként tehetem.
