Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Detzky Júlia festő 2230 Gyömrő, Attila utca 7. Született: Budapest, 1921 1942-ben végeztem az Iparművészeti Főiskolát kisplasztika-kerámia szakon. 1948 után tervezőintézetekben dolgoztam, majd átképeztek belsőépítésznek. Ebben a szakban 30 évig működtem, és közben állandóan akvarelleztem. Egy-egy kitérővel: Országos Műemlékfelügyelőség, Textil Szövetkezet, egészen nyugdíjazásomig. Minden munkámnál a természetim ábrázolás volt a fontos. Ez érezhető az akvarell és grafikai képeimen. 10 éve már, hogy a textil (batik) festést is művelem. Ezt évekig szakkörökön tanítottam. Ebben a műfajban tudom igazán környezetem és magamat foglalkoztató gondolatokat kifejezni- absztrakciótól a népművészeti gyökerekig, főleg a ősi kultúrák jelrendszerével 1983-óta rendszeresen kiállítok. 18 önálló és több közös kiállításon vettem részt. Eöry Emil szobrász 2030 Érd, Erzsébet u. 43. 1939-ben születtem. Művészeti tanulmányaimat a zebegényi Szőnyi István Nyári Szabadiskolán folytattam előbb festő, majd szobrász szakon. (1968- 1972.) Művészetem stílusjegyeit tekintve semmiképpen sem kötődöm egyetlen kor stíluseszményéhez, nem követem a klasszicitás "arány"szabályait, de az ultramodern törekvések és efemer természetű anyagokat a szobrászat területére való átvitelével sem kísérletezem. Műveim létrehozásakor mindig a "téma" a felvetett probléma határozza meg a megjelenítés formáját és a mű anyagát (bronz, kő, márvány, leggyakrabban használt anyagom a fa). Párhuzamosan készítek bibliai, mitológiai és népi "témákat" megjelenítő műveket "naturális" félabsztrakt és absztrakt feldolgozásban. Első egyéni kiállításom 1980 Érd, Művelődési Központ. Számos egyéni, hazai és külföldi csoportos kiállításon vettem részt. Műveim megtalálhatók hazai és külföldi magángyűjteményekben (Japántól az Egyesült Államokig) és a Művelődési Minisztérium tulajdonában. Garay Jenő festő 2360 Gyál, Hunyadi u. 7. 1925. július 16-án születtem Alsónémedin. Paraszt családból származom. Öten vagyunk testvérek. 16 éves koromban footbalozás közben megrúgták a lábam. Pont azt a lábamat többször is ütés érte. Mindig jobban fájt, kórházba kerültem. Többször is cseréltek gipszet a lábamon. Közben jött a háború, ami gátolta a kezelés folytatását. A ballábam térdben megmerevedett. 1946-ban a Derkovits Gyula Képzőművészeti Népi Kollégium alapító tagja voltam. Mivel a lábam nem javult, szanatóriumba kerültem, ahol kétszer megoperálták a térdemet. Hála Istennek azóta nem fáj, csak térdben továbbra sem hajlik. Érettségi után felvételt nyertem a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolára. Itt a földrajz-rajz szakra jelentkeztem. A főiskolán házi rajzversenyen első díjat nyertem. A főiskola sikeres elvégzése után Gyál községbe nevezett ki a minisztérium általános iskolai tanárnak 1953- ban. Itt telepedtem le és innen is mentem nyugdíjba. (Nyugdíjazásom után évenkénti szerződéssel még 8 évet tanítottam.) 1955-ben nősültem. Négy gyermeket neveltünk fel. Ami az alkotásaimat illeti, szeretem a természetet, a természet szépségeit, szeretném másokkal is megszerettetni. A kép legyen közérthető mindenki számára. * Gábor Éva Mária szobrász Gyömrő, Szt. István u. 100. 1953-ban születtem Mohácson. 1975- 80-ban a Képzőművészeti Főiskola hallgatója voltam. Azóta több kollektív és önálló kiállításon vettem részt. Gyömrőn élek és dolgozom. Évek óta kísérletezem homokszobrokkal. A homok, mint anyag nem a különlegesség keresése munkásságomban, sokkal inkább metafizikus szemléletem kifejezője térről, időről alkotott fogalmaim metafórája. "Az idő a meditáció tere" (Shunryu Suzuki) az önmagában néző és ott kozmikus tér- és időbeli távlatokat
