Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Kiállítás Nagykőrösön Egy szép hagyomány FOLYTATÁSA A Nagy István csoport tárlata 24. A Dél-Pest megyei Nagy István csoport tárlatát ezúttal a nagykőrösi városi tanács művelődési osztálya rendezte az Arany János Művelődési Központban, ahol e kollektív bemutatkozás szeptember 30-ig várja látogatóit naponta 10 és 12, illetve 14 és 18 óra között. Nagykörös, Cegléd városa, továbbá a ráckevei, dabasi, monori, nagykátai, ceglédi járási hivatalok által közösen adományozott képzőművészeti albumokat és díjakat a megnyitó után adták át. Az első díjat az idén nem adták ki. Második díjban részesült Nádasdy János, Őrei József, Bakosi László, Rácz József. Rácz József Nagykőrös festője, aki nemrég "Szocialista Kultúráért" kitüntetést is kapott, és a Magyar Képzőművészeti Főiskola arany diplomáját is átvehette. Harmadik díjat adtak át Radóczy Máriának, Barnóth Zoltánnak, Heiling Györgynek, Bányász Bélának, Palkó Tibornak, Unyi Istvánnak. A kiállítást Losonci Miklós művészettörténész nyitotta meg. A Nagy István Csoport Dél-Pest megye képzőművészeti műhelyeként túljutott az egy évtizedes munka fázisán. Ez a közös tevékenység eredményeket és problémákat tár fel. Elvitathatatlan annak a szándéknak a helyessége, melyet a dabasi, ráckevei, monori, nagykátai, ceglédi járási szervek, Nagykőrös és Cegléd tanácsa sürget: a vizuális kultúra terjedését, új festői, szobrászi, grafikai értékek születését. Nemcsak sürgeti, támogatja is művek vásárlásával, díjakkal, nyaranta szervezett művésztelepekkel. így adott az a lehetőség, hogy megyénk képzőművészeti élete ne billenjen csak Szentendre, Vác, Zebegény térségébe, hanem összehangolt és állandó tevékenységgel körkörössé váljon azáltal, hogy a déli rész képei, értékei felzárkózzanak ahhoz a teljesítményhez, melyet a szentendrei és a váci képzőművészek képviselnek országos, olykor európai fontossággal. Művészek és jelöltek Ez a haladás iránya és nehézsége egyben, amely a szint magas mércéjéből és a célok nem mindig egységes, olykor heterogén jellegéből adódnak. A Nagy István Csoport még nem műhely - sok érték, elgondolás, eszmény kavarog benne. Jelenleg még mindig ez e festői, szobrászi csoportosulás közös karaktere. Művészek és művészjelöltek dolgoznak Ráckeve, Dabas, Vecsés környékén, többnyire olyan alkotók, akik napjaik második műszakját szentelik, szentelhetik a képzőművészeti tevékenységnek, mert civilben tanárok, nyugdíjasok, népművelők, alkalmazottak. Ez nem baj, csak tény. Ezért nem pontos az a megállapítás sem, hogy amatőrök, az sem, hogy e csoport művészi társulás. Ám azzá lehet, hiszen úton van, helyes irányban. A Nagy István Csoport komoly hagyománnyal rendelkezik, hiszen Gyömrőn megszületett és lezárult Pál Mihály és B. Szabó Edit szobrászi életműve, mely képzőművészetünk komoly teljesítménye maradt. Ők is valaha a mérték tapintatával és szigorával szerepeltek a Nagy István Csoport kiállításain, akár a vecsési Gammel József, s szigetszentmiklósi Kocsis László. Kettejük festői munkássága életmű, művészettörténeti feldolgozást igényel. Az is a csoport múltjához tartozik már, hogy innen startolt évekkel ezelőtt Kampfl József, Kecskés Lajos és ifj. Pál Mihály is többször állította ki szobrait a Nagy István Csoport kiállításain. Mikíosovits László is valaha tagja volt e társulásnak, ma külön dolgozik egyedül Albertirsán: országos hírrel. Közös szereplés Mindig van, aki távozik, mindig valaki érkezik is egyúttal. Régen is, most is az a közös szereplés jellemzője, hogy vannak, akik megtorpannak, akik őrzik értékeiket, akik fejlődnek. Most is. Maradéktalanul örülhetünk Nádasdy János időtálló sorozatának. Őrei József egyre inkább tisztázódó képzeletvilágának, Bakosi László kolonsztikus értékeinek, Somogyi György elmélyült rajzainak, Kéri Mihály lényeges mintákat is figyelemmel kísérő kezdeményezéseinek. Heiling György is jó munkákat mutat be - kár, hogy nem újakat. Joggal kapott különdíjat a Tökölön tanító Balázs Imre, grafikái ugyanolyan becsületesek, mint Nagy László Lázár munkái, akiről ezúttal is megfeledkeztek a rendezők. Ő és Somogyi György is díjat érdemelt volna - Nagy László Lázár azért is, mert nemcsak művészi tevékenysége fontos, hanem a társadalmi is. Sokat tesz a magyar kisgrafika terjesztéséért itthon és külföldön egyaránt. Bányász Béla fuvarosai következetesen a Nagy István-i nyomvonalon maradnak az emberséget és a festésmódot illetően is, mellettük komoly lehetőséget képviselnek Radóczy Mária tűzzománcai, különösen akkor, ha megbirkózik a nagyobb mérettel is. Nem feledkezhetünk el id. Rácz Józsefről sem, aki most is meghitt rajzokkal tűnik ki, és Brindzik Lászlóról, Paál Józsefről, Palkó Tiborról sem, akik régi tagként és érkezőként jelentették be új művészi szándékaikat. Galéria Monoron Adott és szükséges is a továbbképzés. Sokat tehet Cegléd, Nagykőrös városa, a Dél-Pest megyei járások, ha műtermekkel, országos jelentőségű alkotók letelepítésével ad lehetőséget a Nagy István Csoport további munkájához. Úgy válhat e festői társulás képzőművészeti műhellyé, ha az igazi minőségre figyelve, összpontosítva rendszeres konzultációk szervezésével, nyári művésztelepeken mindig jobb művek elérésére törekszik. Akik dolgoznak, akik fejlődnek, azok kapjanak még több segítséget. Nem késhet az a régi terv megvalósítása sem, hogy Monoron megvalósul a Nagy István Galéria a mester és tanítványai műveiből. A Nagy István Csoportból így lehet műhely. Erre van szükségünk, erre kell törekednünk; festőknek, a képzőművészet jelöltjeinek, a déli részeken meghonosodó Pest megyei művelődéspolitikának. (L.M.: "Egy szép hagyomány folytatása , Pest Megyei Hírlap, 1979. szeptember 18, kedd.) 25. Megnyitó Ráckevén
