Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
szét. így tagjai közül többen részt vettek a budapesti Vasutas Képzőművészeti Kör munkájában, kiállításain, többek között Szemők György, aki szobrászi díjakat is kapott. Romhányi Eleméré a kezdeményezés, hogy Paál Józseffel együtt önálló tárlatot szervezett a pusztavacsi laktanyában 1974 júliusában, s ezzel felpezsdítette a katonafestők tevékenységét. 1974-ben a gyömrői TÖVÁL-székházban tartották az évi seregszemlét a csoport festői és szobrászai, s átadták a Nagy István-érmet nemcsak az alkotóknak, hanem a csoport munkáját segítő művészettörténészeknek is. A bronz plakett a Baján élő Tóta Gyula főiskolai tanár munkája. (19. számú dokumentum) Ugyanebben az évben a vándorkiállítás eljutott Dabasra, 1974 decemberében Hemádra is. 1975 szeptemberében Monoron az évi kiállítást vitadélelőttel, fórummal kötötték egybe. Itt hangzott el két eltérő vélemény. Sokan úgy vélték, elérkezett az idő, hogy szelektálni szükséges a tagok között, mintegy revíziót akartak végrehajtani. Úgy gondolták, hogy a gyengébb képességű festők részvétele a csoport munkájában kompromittáló jellegű, ezért szabadulni igyekeztek tőlük. Végül is azt a véleményt fogadták el, hogy mindenkire szükség van, a mérsékelt tehetségűek is fejlődhetnek. Többen törzstagok, a Nagy István Csoport alapító tagjai voltak, akiket a támadás ért, s méltánytalan lett volna velük szemben a kizárás. Mindazonáltal ez a vita határvonalat jelentett a csoport munkájában, átmenetileg megzavarta az együttműködést. Kétségtelen, hogy időszerű volt a minőség problémájának hathatós felvetése, de az emberség gyakorlása ugyanilyen súllyal esett latba. Mindez milyen eredménnyel zárult? Először is azzal, hogy akiket bírálat ért, szigorúbbak lettek önmagukhoz és a csoport tagjai maradtak. A monori vita nem zárult le, Ráckevén, Ocsán is közös megbeszéléseken folytatódott, s veszélyeztette a társaság működését, felbomlással fenyegetett. Végül veszteségek árán bár, de megoldáshoz vezetett. Fegyó Béla sajnálatosan végleg, Miklosovits László átmenetileg kivált a mezőnyből, de aki maradt, nagyobb erőfeszítésre kényszerült. így magasabb szinten visszaszállt a Nagy István Csoport egyensúlya, a krízisből megerősödése. Az 1975-ös monori tárlaton díjakat is adtak át a kiemelkedő műveknek. (20. számú dokumentum) Felvetődött a Nagy István Képtár megvalósítása, szerepelt a nagykátai népművész, Bodrogi Sándor lószőrből készült ékszereivel. 1976 júniusában rendezték meg Nagykátán a művelődési központban a Nagy István Csoport újabb bemutatkozását, ahol még szerepelt Fegyó Béla is, sőt első díjat kapott csendéletére, ráckevei házaira, betlehemeseire. Második díjban részesült az a Heiling György, aki a kubizmus és Mondrian, Chirico tanulságaival teremtett új formát, s ezt alkalmazza azóta is: különleges mondanivalójához egyéni stílust. Harmadik díjat kapott Kéri Mihály, Bamóth Zoltán, Miklosovits László, Bányász Béla, Selmeci György, Kiss Miklós. Érdekes névsor, új tagokkal, tág törekvések elismeréseivel. Igaz, a Nagy István Csoport az alföldi realizmust s annak folytatását fogadta el alapeszményének, ez a karaktere, de a kapu nyitva maradt minden új elképzelésnek is. így Selmeci György, aki Tápiószőlősön tanított, képi montázzsal idézte az „Elsősegélynyújtás légitámadás közben” időszak nyomasztó hangulatát. Ezt a neologizmust azonnal díj formájában is elfogadták. (21. számú dokumentum) Kiss Miklós személyében egy ócsai gimnazistára, Kiss Ernő fiára esett a HL díj megérdemelten annak igazolásául, hogy sem kor, sem stílus nem lehet akadálya az elismerésnek, a döntő a minőség. Különben is a derékhad - Bányász Béla, Bamóth Zoltán, Kéri Mihály - több nézőpontú értékrendje határozta meg a tartalmas készülődést, a biztos előrehaladást. A társulás erősebbnek bizonyult, mint az ilyenkor fellépő széthúzó erők, s az előőrs fáradhatatlansága lett a meghatározó erő, melyhez a maguk lehetőségeivel zárkózott fel Unyi István, Garay Jenő, Molnár Bertalan, Rónai Mátyás. 1976-ban sikerrel zajlott le a Nagy István Csoport felsőfarkasdi nyári művésztelepe, ahol úrrá lettek a széthúzáson. A. művésztelepen készült festményekkel mutatkoztak be a gombai Fáy András Tsz tanácskozótermében. (22. számú dokumentum) Itt Czine Mihály és Czigány György irodalmi és zenei előadása biztosított a csoport tagjainak magas szintű, sokrétű továbbképzést, jó alkotó közérzetet. Ezzel párhuzamosan a déli térségben Molnár Bertalan és M. Orbán Edit külön kiállítása nyílt meg. 1977 szeptemberében a Csepel Autógyár Művelődési Központjában nyílt