Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
A tündérrózsa meghonosítója Az abonyi kertek bokrai közt füzike, vörösbegy, ökörszem, poszáta, kakukk bujkált, s egy kisfiú figyelte őket kíváncsian, amint előjöttek, és leste, hová tűntek. Kutatta fészkeiket, tudta, hogy hány tojást tojnak, bátran elvett egyet-egyet a szép, színes, pöttyös tojásokból gyűjteménye számára, mert tapasztalta, hogy a tojók már másnap pótolják a hiányt. Mintha valaki mondaná nekik, hányat kell költeniük egyszerre. Nyolc-tíz éves volt még csupán, s úgy megszerette a madarak világát, hogy egész életét, a tudósi hírnévig, ez a vonzalom hatotta át. Lovassy Sándor ornitológus, faunakutató, akadémiai tanár 1855. október 28-án született Abonyban. Nagyszülei itt nevelték, itt is járatták iskolába, mert tanár apját elhelyezték Kiskunfélegyházára, ahová nem vitte magával, később Bajára már igen. Ekkor töltötte be a tizedik életévét s Íratták a bajai gimnáziumba. A Duna-part dús ligeteiben számos madárral találkozott, fészkeikről fölismerte őket, s az első gimnázium végén már negyven faj fészkét és tojását helyezte gyűjteményébe. Másodikos korában apja megvette neki a német Lorenz Oken madártudós színes tojásokkal és fészkekkel illusztrált könyvét. „Ebből határoztam meg a még nem ismert tojásokat, tanultam meg a fajok latin nevét, s az általam szerzett tapasztalatokat összehasonlítottam a tudós leírásával Ekkor kezdtem el madártani naplóim készítését”. A hatodik osztály elvégzése után apját tovább helyezték Debrecenbe, Sándor a Nagyerdőn folytatta gyűjtéseit, megfigyeléseit. 1872-ben beiratkozott a debreceni felsőbb gazdasági tanintézetbe, majd az itt szerzett oklevéllel a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait a természetrajz, földrajz, kémia szakon. 1884-ben doktori szigorlatot tett. További életét Keszthelyen élte. Az egyik debreceni professzorát az itteni gazdasági tanintézet igazgatójának nevezték ki, ez a már országos nevű Lovassyt meghívta tanárnak. Ekkor bízta meg Herman Ottó a magyar tojásgyűjtemények feldolgozásával. A millennium budapesti nagy kiállításán, éppen most nyolcvan esztendeje, rovargyűjteményével szerepelt. Lovassy honosította meg a szomszédos Hévíz világhírű meleg vizű tavában a trópusi tündérrózsát. E csodás növény hazája Kelet-India és Egyiptom, de őshonos a nagyváradi Püspökfürdőn is. Még a föld harmadkorából maradt meg, mert megtalálja mindazon föltételeket, amelyek évmilliókkal ezelőtt földrészünkön általánosak voltak, amelyek tovább éltették. A fehér vagy gyengén rózsaszínű tündérrózsa a régi egyiptomiak szent növénye volt, a termékenység és a bőség jelképének, Osiris és Isis istennek szentelték. A Váradról idehozott jókora úszótányéros virágok a kilencedik évben nyíltak először, azóta hatalmasan elszaporodtak, lélekvidámító látványt nyújtanak a tóban gyógyulást kereső embereknek. Keszthely igen gazdag régészeti emlékekben, számos lelet került elő a földforgatások alkalmával. Lovassy kezdeményezésére összegyűjtötték a régi korokat idéző rozsdás vasakat, rezeket, vén cserépedényeket, majd barátaival megalapították a Balatoni Múzeum Egyesületét 1898-ban, pénzt gyűjtöttek, telket szereztek, és 1928-ban fölépítették az impozáns Balatoni Múzeumot. 1916-ban kinevezték az időközben akadémiai rangra emelt intézet igazgatójává, az akadémia szerencséjére, de kedvenc madarainak rovására. Jelentős tanulmányokat írt Gömör megye madárfaunájáról, a bazalt kőzetről, a balatoni rákokról, díszkerti virágokról, madarakról, a szarvasmarha, 56
