Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

Gyurka a szamárra, előbb csak lépésben jártatott a domb körül, aztán ügetésben, a harmadik körben vágtára verte a szamarát, verte a fejit bottal mind’ gorombábban, a szamár nyargalt eszeveszetten, a juhász csak verte, egyszer aztán ráfordította a legmeredekebbre, hát uram fia, a szamár mérgiben fölkapaszkodott a hegyibe. Álmélkodtak a huszárok, jól tartották a juhászt, etették, itatták. Azóta Gyurkadomb a hely neve.”

Csemő község megalakulásával kiszorult mind a két város a harasztból, a régi határjeleket újra föl lehetett ismerni, a sok néven szerepelt Szárhalom is föltárta kilétét, most azonban már senki sem akarja így nevezni, megmaradt Gyurkadombnak. Azt pedig, hogy a halom Vadleány ugrása is volt, arra újabb monda járja. A vadleányok, miként a boszorkányok, ártó lények, akik az erdőkben laknak. Jaj annak a legénynek, aki közéjük téved, mindig beljebb csalogatják, s amikor már becsalták a rengeteg kellős közepébe, eltűnnek, a legény vagy kitalál vagy sem. A nép úgy tartotta, hogy akik a vadleányok után mentek, azok sohasem kerültek elő.

Ceglédi Hírlap, 1976. december 18.

Jegyzet:

1. Szárhomok határjel az 1368-as határjárási jegyzőkönyvben. OLT DL 5696

2. Oppel Jenő: A csemői per. Cegléd monográfiája 1931. 71—73.

3. Csorba Károly (1907) adatközlése a Gyurkadomb névadójáról, 1976, és Vinke Mihály (1918) adatközlése a Gyurka juhász esetéről, 1976.

25