Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

az évszázadban birtokos volt itt Thassy Pál, majd ennek örökösei, Halmy Gábor és Ráday Gergely.

A török kivonulását nem érték meg a középkori birtokos családok. Jóval később ismerjük 1838-ból a Pilisen lakó gróf Beleznay Károlyt, Mária Terézia tábornokának fiát, aki dánosi részét zálogba vetette Nagykőrös városának harminckét évre 42 ezer forintért. Ekkor kezdődött meg a hatalmas puszta tanyásítása. A tanyaföldekre kiköltöztek a körösi gazdák és a másfelől jött magyarok.

Galgóczy, neves monográfus írja 1887-ben: „Dánszentmiklós 6566 k. hold kitrejedésű nagy puszta. Sok homokos buckáját 1835-től befásították, így a homok nem terjed tovább. Széles laposain jó fekete homokföldek és sűrű talajok váltakoznak. Néhány nagyobb major van itt és számos apró tanya. Ezen a pusztán 817 ember él. Iskolájuk is van.”

Dános közigazgatásilag Albertihez tartozott 1920-ig. 1970-ben 2585 volt a lakosainak száma.

Jelen századunk első éveiben vált a község közismertté — hírhedtté —, amikor a vándorcigányok legyilkolták itt a csárdást családostól.

A Gyilkos csárdával szemben terül el az ország egyik legkiválóbb gyümölcstermesztő termelőszövetkezete, a Micsurin.

Banktőkéje megfiaztatására a harmincas években vett itt egy almáskertet a Ceglédi Népbank. Amikor számításaik beváltak, vásároltak hozzá kétszáz hold homokot, és az országosan Almacsászárnak emlegetett Szakácsy Gyula agrármérnökkel betelepíttették. Szakácsy nemcsak a legújabb kertészeti gyakorlatot alkalmazta, hanem a saját kísérleteit is. Magam láttam egy óriási injekciós fecskendővel oltani a fák kérge alá és az almaszüreteken a szedőlányokat kesztyűben, amint szedték az almát a kipárnázott vödrökbe, nehogy a hamvát ledörgöljék.

Megrakott ládáiban, amit árunak szánt, ha valaki csak egyetlen hibás almát talált, azt kétszáz pengő jutalomban részesítette. Soha senkinek sem adhatta ki a jutalmat, mert minden gyümölcsük egészséges volt. A fölszabadulás után a banki almáskert Európa-szerte elhíresedett termelőszövetkezetté alakult a kitűnő szaktudású kerti munkások összefogásában.

Ceglédi Hírlap, 1981. július 3.

Jegyzet:

1. Bártfai Szabó László i. m. 57., 90., 298., 331., 365., 412., 420. 1.

2. Galgóczy Károly: Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye monográfiája.

Budapest, 1877.

3. Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. r. A ceglédi járás településtörténete a történeti források és földrajzi nevek alapján.

Kézirat a ceglédi Kossuth Múzeumban, 1980.

21