Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Ott, ahol a dánosi alma érik A mongol tatárok szélgyorsaságú lovasai 1241-ben hazánkra zúdultak és dúlták, égették a végpusztulásig. A világ népei megdöbbentek a szörnyű vérontás hírére, egy svájci krónikás ezt írta: „Magyarország a tatárok pusztításai következtében háromszáz éves fönnállása után megsemmisült.” Ibnal-Aszir arab történész: „A világ teremtése óta nem érte ily szörnyű vész az emberiséget és nem lesz ehhez hasonló a századok végéig, az utolsó ítéletig.” Hazánk úgy elnéptelenedett, hogy a két nagy folyó közén és a Tiszántúlon, a tatárok elvonulása után kezdetben csupán csak egy-két falu bírt újjátelepülni megyénként. Dánszentmiklós több mint félezer év késéssel, a XIX. században épült újjá, itt a pásztorokon kívül más nem lakott hatszáz éven keresztül, nyájak forogtak az Árpád-kori faluk fűvel benőtt földházai fölött és a hajdan művelt szántókon. Felsődános, Alsódános, Csetnek, egy névtelen falu, a Muzsik major és egy másik névtelen, a Marton tanya területén. Kőegyházaik leomlottak, falmaradványaikat, csonka tornyaikat a múlt századi tanyák építéséhez elhordták. Háromszáz éves életükről alig-alig tudunk valamit. Azt is a régészek ásói nyomán. A község névadóját az oklevelek Dán, Daan, Danzenthmiklós, Dánosegyháza, Dános és Felsődános néven említik annak bizonyságául, hogy itt egyház épült egykoron Szent Miklós népszerű szent tiszteletére. Ez az Árpád-kori templom cintermével és lakóházaival a Mitsky major tájékán állhatott. Többet tudunk Alsódánosról. A harmincas években lándzsás honfoglaló sírokat bontottak föl a Kemenczei tanyán, majd 1978-ban Benkő Zsuzsa ceglédi régész tárta föl a közeli Tetveshalmon — eredetileg Temhalmon — az Árpádkori temetőt. Csetnek egyháza a Templomdombon állott. Mohás, romlott teteje alá húzódtak a régi csikósok és gulyások a nagy esőzéseken és a sivító szelek járásakor. Olcsó kőbánya volt ez Wekerle Sándor miniszternek, aki hatalmas borpincéjét a csetneki templom köveivel rakatta ki. A Muzsik major birtok határában, föltehetően a labdarúgópálya tájékán állhatott egy neve nem ismert másik falu. Leletei a földmunkálatok során kerültek napvilágra. A Marton tanyai másik névtelen falu templomát a harmincas években bontották ki számos kitéglázott sírral, silógödör ásásakor. A közszereplő fasiszta Marton Béla, színezüst lószerszámú hintón járó földbirtokosnak nem volt anynyi műveltsége, hogy a véletlenül napvilágra került nagy jelentőségű Árpádkori temetőt bejelentse a múzeumnak. Az öt „pusztafalura” kiterjedő Dánszentmiklós első ismert nemesi birtokosa Harsundorfer Wluengus volt, aki Dalmácia magyar tartomány fővárosában, Zárában elesett a velencések ostromakor, 1345-ben. Birtokait két év múltán Nagy Lajos király a fiúsított nővérének adta. 1374-ben a pusztabokor gönyüi Péterfia Jánosé volt, aki elcserélte Bekusfia Jánossal, Endrefia Miklóssal és Endrefia Simonnal. 1490-ben birtokos volt itt mikebudai Simonffy László és nemes dáni Nagy Zsigmond. 1511-ben sápi Lőrincfia László átengedte a birtokot gyáli Was Lászlónak. A fél pusztabokor tulajdonosa alberti Ozsvár özvegye, nemes Wattyay Imre leánya, Erzsébet, birtokrészét eladta Kenderessy Mihálynak. A Was-ági rész örökösei kihaltak, földjeik a királyra szálltak, aki új adományként Kenderessy Boldizsár és István egri katonáknak adományozta. Még ebben 20
