Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
Töröttegyháznál) során 1469-ben az apácák tiszttartója 122 ceglédi jobbággyal Nyárasapátra ment; többek között elfoglalták a nyárasapáti határból a Gáterdejétől a Hosszú-hegyig (Hwzywheg) terjedő szakaszt és a Keresztfa-réte (Kerezthfarethe) nevű kaszálót. GÁT-TÓ (Cegléd, M17). 1874: ~ (Urad. erdész jel.) Népi neve: Hanzi-tó. 1:25 000: GÁT ÜT 1. Jáger út GAZDAKÉPZŐ INTÉZET 1. Intézettanya GAZDAKÖR (Csemő, 017). C. külter. tkép: —. GAZSIDŰLÖ (Cegléd, NI6). C. külter. tkép: ~. GERECE-SZÉL (Abony, Nil). II. kát. felm.: Gerecze-szék. 1864: ~ (Pesty). 1:25 000, 1:50 000, 1:75 000, Mo. földr. n.: PmT 32: Gereczeszék. Pest m. tképe 1977: Gereceszékdűlő. Nevét az 1730-as években Abonyba települő, azóta kihalt családról kapta (Balogh 1975, 28. old.). GERJE 1. (Ceglédbercel, Kőröstetétlen. Törtei). 1793: Gerje (Bállá: Pestvm.). II. kát. felm.: Gerjen, Nagygerjen, Kisgerjen, Görbe ér, Czeglédi ér. 1874: Malomárok (Erdőtérkép). 1:25 000, 1:50 000: Gerje-árok, Gerje ér, Gerje (Czeglédi) ér, Büdös ér, Görbe ér, Üjárok. Gerje-Perje-csat. 1:25 000: Czeglédi Gerje. C. külter. tkép: Gerje, Gerjecsatorna, Kisgerje. Cegléd tképe 1964, 1976: Gerje-csatorna. 1:25 000 (1970): Gerjecsat., Krakó-csat. Gerje-Perje-főcsat. Mo. földr. n.: Gerje, Kis-Gerje, Gerje-lecsapoló. Kiss Lajos úgy véli, hogy a Gerje talán a közeli Perje víznév hatása alatt jött létre az általa elsődlegesnek tartott Görbe-ér nevéből (Kiss 1978, 238. old.). Az alábbiakban tárgyalt adatokból azonban egyértelműen kiderül, hogy a Görbe-ér a Gerjének csak egy egészen rövid szakaszát jelölte; a Gerje név pedig jóval régebbről adatolható. A név eredetének vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a Gerje szó a víznéven kívül területnévként is használatos, feltehetően Árpád-kori település (1. Gerje 2.) emlékét őrizte meg. Első említését 1368-ból ismerjük; ekkor a Gergyefő (Gergyefu) tó Cegléd határán feküdt (1. Gerjefőnél). A Gergye, illetve az 1505-ben szereplő Gerge alak valószínűvé teszi, hogy a szó a régi magyar Geregye, Gerge személynévől származik (vö.: Kiss 1978, 19. old. 84