Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
A hagyomány szerint itt egy Bécs nevű falu volt (vő. Kosár-hegy, Petrányi Mátyás közlése). A középkori Magyarországon több Bécs nevű település volt; az ómagyar (mészégető) kemence jelentésű szóból kapták nevüket (Györffy 1973, 260—261. old.). A falu neve Becs is lehetett, ebben az esetben a puszta személynévi elnevezések közé tartozik (Kiss 1978, 594. old. Szamocsbecs címszónál). BEDE (Cegléd, N14). C. külter. tkép, Mo. földr. n.: ~. L. még összetett alakjait Bede —, Bedő — változatban. A várostól keletre fekvő terület neve az Árpád-kori Bede ~ Bedő ~ Böde személynévből származik (Kiss 1978, 124. old. Böde falunál). Cegléden a nagyszámú változata itteni régiségére utal, feltehetően Árpád-kori település nevét őrizte meg. A név régiségét az a körülmény is bizonyítja, hogy Bede családnévvel Cegléden sem a késő középkorban, sem a török korban nem találkozunk, (vö.: Oppel 1931, 40., 55. old.; Káldy-Nagy 1971, 302—306. old.; Káldy-Nagy 1977, 159—161. old.). Árpád-kori temetője és templomának romjai a Törteli úttól délre 200 m-re, a magyar laktanya utáni gyümölcsösben vannak. A tízes években Unghváry faiskola-tulajdonos végeztetett itt földforgatást, az akkori munkavezetője a Kökény kocsis tanyájánál föltárta a templom alapjait, sírokra bukkant, onnan több ezüst dénárt és III. Béla-kori rézpénzt hozott el. Egy rézpénzt nekem ajándékozott, ma is őrzöm. A munkavezető, az 1880-ban született Bíró István az ötvenes években az Újvároson lakott. 1960-ban ezt a területet mélyszántású traktorral szántották föl, az egyik kertészmunkás, Fehér József kivezetett oda, a temetőt nem sikerült föltalálnom, ellenben több putri hulladékgödör anyagát összegyűjtöttem, jellegzetes korongolt hullámdíszes fehérfazék törmeléket. A kinti nép ezt a helyet Jajgatánnak mondja, hogy itt embereket ástak volna el, azok jajgattak. A bedei csata volt a negyvennyolcas szabadságharcban a tavaszi hadjárat nyitánya. A Duna—Tisza közét a császáriak tartották megszállva, a Tiszán túli partokon gyülekezett a honvédség. Perczel Mór 1849. január 25-én átkelt a folyón, megtámadta Ceglédet és visszavonulásra kényszerítette Ottinger osztrák generális lovasdandárát. A csata, mint a ceglédiek egyetlen szabadságharcbeli összeütközése történetét több adatközlőmtől is följegyeztem. Most B. Farkas Mihály dr. ügyvéd visszaemlékezését közlöm, aki Cegléden, 1893- ban született, adatfelvételkor a Kossuth Ferenc utca 8. sz. házban lakott. „A bedei csatát a Kálvária dombról nézték öregapámék. Az osztrák vadászok a vasút árkában voltak, a lovasok meg a Bedébe, tüzéreik a Zakar-halomnál. Az Abony felől jövő magyarok lőtték a vadászokat. Ebből a tűzharcból maradt a ma is látható ágyúgolyó a vasúti őrház falán. A honvédek lövegei a 45
