Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Cegléd falutól a ceglédi pusztabokrokig
A ceglédi történetírás Pápai Tóth Sámuellel, a ceglédi református grammatikai iskola professzorával kezdődik, aki 1777-től 1780-ig élt városunkban. Latin nyelvű dolgozata, legendás magyarázatai ellenére is hasznos segítségemre volt. (Szabó 1936, 165. old.) Huszonöt évvel későbben írta Pajor Antal városi nótárius helytörténeti munkáját hivatalból, megyei rendeletre, 1805-ben. Százévi hallgatás után szólaltak meg a most már tudományos módszerekkel dolgozó helytörténészek. Elsőnek Hübner Emil ügyvéd, jogtanácsos, aki a Borovszky-féle vármegyei monográfiában adta közzé Cegléd történetét. (Hübner 1910, II. k. 359—63. old.) Ez a tanulmány alapja minden későbbi várostörténetnek. Oppel Jenő tanár és múzeumigazgató szerencsére olyan okleveleket is földolgozott, amelyek a háborús években megsemmisültek. Több kisebbnagyobb tanulmánya után a város középkori történetének teljes anyagát az 1931-ben kiadott nagy monográfiában közölte. (Oppel 1931, 9—99. old.) Minden elismerést megérdemlő munkásságának csak egy hiányossága volt, nem járt a terepen, így azután téves helyekre rögzítette a pusztatemplomokat. Petróczi Sándor gondosan rendezett, könnyen áttekinthető bőséges adathalmazaival egyik leghasznosabb tanulmányunk volt munkánk megalkotásában. A népességtörténeti rész nélkülözhetetlen a szociológiai vizsgálatokhoz, gazdaságtörténeti anyaga az állattartásra és a növénytermesztésre leghasznosabb segédkönyve városunk történetíróinak. (Petróczi 1961, 130 old.) Éri István tanulmánya elsőrendű forrásom volt a Nyársapáihoz csatolt négy puszta történetéhez. (Éri 1958, 44 old.) A város legújabb monográfiáját, az Ikvai Nándor szerkesztésében 1982-ben megjelent Cegléd történetét már nem használtam fel. Településtörténetet földrajzi nevek nélkül el sem lehet képzelni, tudni kell a dűlők, rétek, erdők, nádasok, árkok, tavak, vízfolyások, halmok, határrészek nevét, az utak vonulását. A földrajzi neveket az emlékezeten kívül az oklevelek, a felvételi és kataszteri katonai térképek tartalmazzák. A kinti népek sok olyan helynevet ismernek, amelyek nem szerepelnek az írott forrásokban. Minél régebbi a szerzett adat, annál hasznosabb. Gondolok a ceglédi határ árkainak napjainkban már egységes nevére, itt ma minden vízfolyást Gerjének neveznek a térképek és az új emberek, holott a régi térképek, írások és a szóhagyomány három önálló forrásból fakadó vízfolyást ismernek: a Gerjét, a Marasztit (Csíkost) és a Krakót (Perje-csatornát). Az eredeti nevek eltűnését az idézte elő, hogy a két árok vizét a Gerje veszi fel, és Gerje néven szakad a Tiszába. Minden időkre érvényes Pesty Frigyes helyneveinek gyűjteménye. Olyan időtálló értéket jelentenek, hogy az országos néprajzi gyűjtőpályázatok százhúsz év után, ma is Pesty Frigyes kérdéseit teszik föl a földrajzi név gyűjtőknek és megkívánják az ő gyűjteményének kötelező fölhasználását. Méltán, 23
