Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)

Cegléd falutól a ceglédi pusztabokrokig

Cegléd falutól a ceglédi pusztabokorig

Az államalapításkor a honfoglaló és avar szállások közelében új telepek, feudális keresztény faluk létesültek, korszerű egyházi, gazdasági és jogi közösségek, Szent István akaratából. A falvak telepítését, szervezését utódai, az Árpád családjából való királyok folytatták.

A honfoglalók és az itt talált népcsoportok nyugodt, biztonságos életének hírére számos zaklatott, veszélyeztetett idegen törzstöredék kért bevándorlási engedélyt hazánkba. Jött a nép, mint a jelen század Amerikájába, s a jövevényeket tervszerű telepítési rendben helyezték el az ország különöző tájain. A most vizsgált területen Bércéi, Besnyő, Értem, Kappan helynév is ennek az igazolása. Úgy vélem, hogy az avarság és a honfoglaló nemzetségek széttelepítését ez a mozgás már nem érintette, a magyar törzsek fölbomlása és szétszóródása az államalapítást megelőző időben már megtörtént.

Az Árpád-kori falvak fejlődését a mongoltatárok lángcsóvát vető, dúló és villogó szablyákkal száguldó szélgyorsaságú lovasai vetették vissza. Kivonulásuk után elnéptelenedett romfalvak, puszták maradtak, csak a tatárnemjárta Baranya, Vas, Zala dunántúli megyék kisebb-nagyobb részében folytathatták megszakítás nélküli életüket a faluk, illetőleg a felvidéki Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén- Zólyom és Hont megyében. 1960-ban még kilencszáz eredeti kiméretű falu működött szűkreszabott hazánkban, (Baranyában 163, Vasban 107, Zalában 141) nem számítva a határon túli vidékeket.

A XIII. század második felétől egyes pusztákon, méginkább két-három-öttíz-ötven romfalu határában pusztabokrok* kialakításával kezdték az újjáépí* Pus^tabokor. A korai telepesek két évszázadon keresztül lakták az eredeti kiméretű falvakat, az 1241-és évi kataklizma következtében a falvak elnéptelenedtek, pusztákká váltak. IV. Béla király érdeme, hogy viszonylag rövid idő alatt visszatért az élet a romokon, de nemcsak az egyes falvakban, hanem a csatolt pusztákon is. Az újjáépült falu és egy vagy több szomszédos néptelen romfalu egyesülvén, pusztabokrot alkotott. A XIII. század második felétől a magyar falvak többsége ezeken a pusztabokrokon éli az életét.

17