Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
KATOLIKUS EKLÉZSIA SZŐLŐJE (Cegléd). 1847: ~ (Hirdetések). Az Ugyerban (N16—17) volt. KATOLIKUS VALLÁS ALAPMA JOR (Cegléd, 017). C. külter. tkép: ~ 1:50 000, 1:75 000: Antaltanya. KÉCSKEI ÚT (Cegléd, Nyársapát). 1841: „. . .a’ Ketskére vezető úton keresztül menve . . .” (Határjárás 1841). KÉCSKEI ÚT 1. Karai út KECSKÉSCSÁRDA (Cegléd, N12) I. kát. felm. név nélkül ábrázolja. 1793: Div. Kecskés (Bállá 1793). 1847—1850 között: Kaparási kocsma. II. kát. felm.: Kutyak-Kaparas (sic!) 1:25 000, 1:75 000: Kereskei csárda. 1:50 000: Kecskés, Kecskéscsárda v. m. C. külter. tkép: Kecskéscsárda, Kecskéscsárdai iskola. Mo. földr. n.: ~. A ceglédi uradalom XVIII, sz.-i fallal körülvett épülete. A csárdához negyvennyolcas történet fűződik. A honvédség főerői 1849 januárjában a Tiszántúlon táboroztak, a Duna— Tisza közén császáriak voltak. Cegléden Jelacic hadteste ült és időnként járőröket bocsájtott ki a határba, ellenőrizni a területet. Ugyanakkor a honvédek is átdobtak időnként járőröket, felderíteni az osztrákok mozgását. Egy járőrtalálkozást örökített meg a ceglédi hagyomány. „A Kecskéscsárda mellett a B. Molnártanya megvan még most is, de át van építve, a KERTMAG-é. Negyvennyolcba abba laktak öreganyámék. Öreganyám B. Molnár Judit akkor kislány volt, később felesége lett öregapámnak, Nyújtó Sámuelnak, aki 1836-ban született. A városon németek voltak, Szolnokban magyarok. A Kecskéscsárda fele útba van, de közelebb Ceglédhez. Az osztrák járőrök a csárdába jártak pihenni. Egyszer a B. Molnár-tanyába bement egy huszárjárőr Szolnakból, kérdezték, hogy szoktak-e erre járni vasasnémetek? Éppen otthon volt az apja, az én dédapám, hogy ü majd megnézi (amúgy is gyakran át-átjárogatott a csárdába egy-egy meszely borra). Átment a csárdába, látta, hogy vannak, jelt adott. A huszárok átlopkodtak a kukoricáson, be a csárdába, egyik huszár a falhoz támasztott fegyvereket átnyalábolta, a másik kiáltott: Kezeket föl! Elvitték a vasasokat Szolnakba.” (Nyújtó Ferenc, sz. 1886. Lakása Cegléd, Tompahalomtanya. Felv. 1960.) A Kecskéshalom alatt, a Krakkó északi oldalát német egységek szállták meg 1944. november 3-án. Szovjet tüzérek és páncélosok lőtték őket, a németek harckocsikból és páncélbontókból viszonozták a tüzet. A tűzpárbaj november 4-én 11 órakor ért véget. Két német és két szovjet harckocsi semmisült meg. A németek Tápiószele irányába, a Botond- és a Dura-halom dűlőkön vonultak vissza. (Pataki 1965, 4L old.). 105
