Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
VI. Dánszentmiklós
Egytantermes volt 1958-ig, akkor bővítették. (Veszteg János) KÖZSÉGHÁZA (Dánszentmiklós M21). 1:75 000 (1934-35) tkp: § A vacsi határ közelében, a pusztavacsi országúton állt. MARTONDŰLŐ (Dánszentmiklós L20). Népi:§. Az alberti-pusztavacsi országúttól halad a Martonmajor felé. MARTONFÖLDEK (Dánszentmiklós L20). 1:75000 (1926) tkp: Szilassy; 1:75000 (1934-35) tkp: § A község nyolcadik kerülete. (1970) A majorban silóásáskor, egy lovassírt ástak ki. A lónak csak a feje volt és a lábai. „A katona teljes fegyverzetben volt, bevitték valamelyik múzeumba.” (Veszteg János) A lovassírtól északra, mintegy 1000 méterre 1930-3i-ben a Martonbirtokon, tizennyolc téglás sírt bontottak meg, a tetemek fejét védték a téglák. (Veszteg János) Ez a temető az alberti határ közelében van, valamikor határjel volt, mint egy elpusztult falu temetője, á tatárjárás után kialakított pusztabokrok között. A határnak Alberti rovására történt „kiigazítását” a hagyomány is megerősíti, miszerint „Dános puszta északi határa nem követ hosszabb egyeneseket, szabályos vonalakat, mert Szilasi birtokos ezt a részt lóval járta be és így szabta meg a válaszvonalat.” (Veszteg János) így került beljebb, dánosi földre az eredeti határjel. „Édesanyám emlékszik az albertirsai katolikus pap kézzel írott krónikájára, 1847-ben Dános pusztának kilencvenhat lakója volt, földbirtokosa Szilasi. A dánosi pusztai pásztorok tavasszal az ő más birtokaikra terelték nyájaikat, és csak télire tértek vissza. Szent Mihálytól Szent Györgyig a juhászok földbe vájt, náddal fedett kunyhókban laktak.” Szilassy László 1846-ban halt el, fia, István 1817- ben született, Pest megye alispánja volt. Etelka lányát 1865-ben Kóczán Ferenc vette feleségül. Kóczán csak két évvel élte túl apósát, már 1894-ben meghalt. Özvegye, a hosszú életű Etelka 1921-ben követte a kriptába. (Bártfai 542-579. V. tábla) 9 Szilassyaknak a nagyon közeli Pilisen és Pándon voltak ősi földjeik. Az államalapításkor a lovas sír népét telepítették a közeli névtelen faluba. Dánoson van egy másik példa is, a Kemenczeitanya lándzsás-síros népét telepítették a közeli tetveshalmi Árpád-kori faluba. MARTONHALAS (Dánszentmiklós L20). Népi helynév: § A Mártonok idejében horgásztó volt, a felszabadulás után a dánosi gyerekek fürdőtava. Az ifjúság nem sajnált négy kilométert gyalogolni ide, a legnagyobb kánikulában sem. (Veszteg János)
