Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
Balázs Menyhért Csorba Lőrinc Erős Mihály Farkas Pál Fehér András Gyurcsányi György Halmi Péter Kovács Károly Lőrincz Ferenc Major László Majoros Ferenc Szabó István Tóth Pál alagi Virág István Zsemberi Árpád „Ezeket a neveket családunk régi bibliájában feljegyezve olvastam, mint körösi származék.”34 Csorba Pál adatközlőm azt is elmondta, hogy az ősök reformátusok voltak, de Albertin egyházuk nem lévén, beolvadtak az itteni evangélikus gyülekezetbe. Többen elszlovákosodtak. III. Károly király 1714-ben mint gazdátlan birtokot, a teljes alberti pusztabokrot Szeleczky Mártonnak adományozta. Tanult ember volt, nemzetiségi ellentéteket nem ismert és katolikus létére fölvirágoztatta az alberti evangélikus egyházat. Mint a fényes múltú Nádasdy-huszárok főstrázsamestere került Albertibe, hamarosan Pest megye alispánjává választották. A nem is távoli Boconádról származott. Albertin fölépítette a Szent Márton templomot, alája a családi kriptát 1730 körül. Sokat áldozott a népi műveltség megalapozására, 1731-ben létrehozta és minden alberti gyermek számára kötelezővé tette az egytanítós földesúri iskolát és eltiltotta a dohányzást. Nagybirtokos volt, két teljes pusztabokron gazdálkodott. Boconádot még Lipót király adományozta neki, a Szeleczky család a XVII-XVIII. század fordulóján került oda. Korábban, nemesi előnevük, Szelec falujában voltak részvagy egészbirtokosok. Szeleczky Márton nemcsak kiváló katona volt, hanem nagy birtokszerző is. Ö kutatta föl a gazdátlan Alberti pusztát és kérte cl a királytól, de másfelé is tekintgetett, Irsára, Dánszentmiklósra, Szentmiklósra, Majosházára, Ordasházára és Délegyházára. Ez utóbbiaktól elesett, de haláláig birtokában maradt Boconád és Alberti. Boconád nagyjából ugyanakkora határú, mint Alberti, de közelebb feküdt a Felvidékhez, és könnyebben kapott onnan telepeseket, ottani jobbágyainak egy részét, tizennyolc-húsz magyar katolikus családot áttelepített Albertire. Itt katolikus pap nem lévén, Tápióbicskén kötöttek házasságot, kcreszteltették meg gyermekeiket és bicskei pap temette el őket. Majd amikor a legközelebbi Irsán megalakult a pápista egyházközség, és a középkori templomot újjáépítették, az irsai papok látták el őket szentségekkel. Az irsai anyakönyvek ma is őrzik az albertiek nevét. Számunkra fontos volna szétválasztani a spontán telepeseket a 39
