Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

IV. Alberti

temploma összeomlott, a paticsfalú házak összeroskadtak, hadak jártak fénylő fegyverekkel a kátyús főutcán Budának, az évezredes via magnán. A Csíkos patak árka eldugult, a halastavat fölverte a nád és a káka és a vízimalom kereke elkorhadt. Tavaszi hóolvadások és nagy esőzések vize elöntötte a rétet s a Széék mocsár tovább terjedt a ligetes vízállásokon. A szentmártoni határig emelkedő magas dombok fennsíkjain és a harasztos völgyekben nagy havazások és fagyok telein farkasok üvöltöttek.

Amíg a Felvidéken ült földesurak birtokigazoló oklevelek után futkoztak, addig a délnek vonuló moszlimok nyomában fürge vállalkozók, jobbágyok és földnélküli nemesek összekapkodták kevés ingóságaikat, pénzzé tették ékszereiket, ruháikat, fegyvereiket, állatokat vásároltak és megszállták az alföldi elhagyott helyeket. Irsát ismeretlen helyekről jött armalis nemesek szállták meg 1703-ban,28 Albertin is megjelent egy spontán raj. Van is rá igazolásunk, szarvasmarháik borjait az irsai bérelt mezőkön legeltették. Mathias Koczka hajdani pásztor erről így vall: „midőn circiter 12 esztendős korában alberti Barju Csordát őriszte volna Irsai hatrában amint akkor albertiak árendás földön, akkoron hogy ezen darab réteken azon helyig, hol ott most az czéglédi vendégfogadó vagyon, szabadon őriszte az borjukat”.29 Ezt a szabad csoportot három tervszerű raj követte.

A második csoport idejövetelének történetét még a XVIII, században megírták és 1728. május i-jén elhelyezték a faluháza levéltárában. Pesty Frigyes a szlovák nyelvű krónikát ott találta 1863-ban, magyar nyelvű fordítását így írja: ,,E’ község lakosai 1708-ik év körül Pest és Heves megyék akkoriban kibocsájtott hirdetései folytán, mellyszerint a’ törökkeli hadviseletek folytán nagyrészben pusztasággá vált vidék benépesíttetnék Hont és Zólyom megyékből. Elsőbben is Heves megye Szent Mária pusztáján telepedtek le, a’ Tisza folyam körül, hol is az első szükségben földbe ásott házakat készítenének és abban laktanak.

Történt azonban, hogy bizonyos Varacskay András e’ község, akkoriban még puszta, földesura ’s Rákóczy Ferencz párthive, kurucz katonáival a’ Szentmária nevű községbe érkezett éjjeli szállásra, ’s miután tapasztalta, hogy ezen község lakosai tótok ’s csak most telepedtek, felhivta őket, miszerint hagyják el e’ helyet, hol is a szúnyogok csípései nekik elég alkalmatlanságot tesznek, fogadják el az ő ajánlatát ’s telepedjenek le az ő Albert nevű pusztáján, Pest megyében. Ezen ajánlatát Varacskay Andrásnak elfogadták feltételesen, mert előbb a lakosság jobb meggyőződés végett követeket küldött Albert pusztára, megvizsgálandó annak minőségét és fekvését. Miután ezek a’ legjobb hitekkel visszatértek volna, elhatározták magukban, miszerint Váracskay András ajánlatát elfogadják ’s Szentmária községből eltávoznak. Azonban a közelükben 1710 (ben) a’ kiütött döghalál visszatartóztatá ’s ennek elmúltával 1711-ik év

?6