Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
akadálytalanul érezték magukat kisebb-nagyobb birtokok gazdáinak A magyar hatóságokkal e tekintetben nem volt baj. Szabadon adták-vették soha nem látott falvaikat, részbirtokaikat. A biztonságos várakban székelő káptalanok beiktatták az új nemeseket, akik gondosan számba vették vásárolt vagy örökölt jogaikat, még a faluk határait is megjáratták, s a határjárási jegyzőkönyveket féltve őrizgették a jobb időkre. A jobb idők azonban egyre késtek, elteltek az évtizedek, s az Alföldön maradt jobbágyoknak addig ismeretlen nemesek neveit kellett megtanulni, fölkutatni a hegyek közti lakhelyüket, hogy veszélyes utakon, a kifúrt botokba dugott pénzeket átadhassák. A menekült nemesek közül akiknek odafönt is volt birtokuk, vígan pipáltak, ellenben éhkoppot nyeltek azok, akiknek ott se házuk, se mezejük. Kegyelemből kaptak lakást, lebzseltek és lesték a jó szerencsét hónapokig, mikor hozzák mán azokat a kifúrt botokat a lenti jobbágyaik. Akik megemberelték magukat, azok az ottani birtokosoktól földet kértek használatra, szántottak, vetettek és miként a jobbágyok, dézsmáltak és robotoltak. A gyámoltalanok, leginkább az asszonyok, gondnokra bízták alföldi birtokaikat. Miként az egyik alberti birtokosnő, nemes Kemecsey Anna, első férje után özvegy Kántor Gáspárné, belátván azt, hogy a távollakás miatt néhai férje birtokait: Albertiben lévő birtokrészeit és Tethe pusztát megvédeni és gondozni nem tudja, azok kezelését első férje rokonára Ujzázy Mihályra bízza, kikötvén, hogy a megbízatást tőle bármikor visszaveheti.20 Figyelemre méltó ez az oklevél, amelyet kétszáz év múlva, 1773-ban Kántor Gáspár fiának örökösei lemásoltattak ugyan, de nyomát sem találjuk annak, hogy az Űjszerzeményi Bizottmánynál tiltakoztak volna a török utáni Alberti új gazdája, Szeleczky Márton beiktatása ellen. Közben a birtokosok elhaláloztak, s aki magtalanul halt el, földjei visszaszálltak a királyra. így történt, hogy az Albertiben lévő királyi részekkel az uralkodó újra rendelkezett és rászolgált embereinek adományozta. 1568-ban Miksa király gyáli Kenderessy Boldizsár és István egri katonáknak adta új adomány címén több máshol is található részei között az alberti királyi földeket.21 A Kenderessyek még az előző évszázadban megvetették lábukat Albertin, földeket, erdőket és legelőket vásárolván, most az új szerzeménnyel gazdagodtak. Vitéz próbára indul, Holott sebesedik, Öl, fog, vitézkedik, Homlokán vér lecsordul. írja Balassi Bálint szépséges versében a kemény végvári katonákról. Egy vállalkozáson Kenderessy István sebesülten török fogságba jutott, kölcsönös szo-34