Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
43- A kalauzok az ismeretlen vidéken vezették a jövevényeket, kikötött jutalomért. Csányi György és Takács Mihály végvári katona jól tudták az utat a török által megszállt Tisza-Duna közén. 44. A taksások vagy censualisták robot helyett különböző személyi szolgálatokkal tartoztak, mesterséget űztek, taksát fizettek vagy censust. 45. Wellmann, 1968. 46. Az iskolaalapító humanitárius Szeleczky Márton aggok menháza országos érdeklődést váltott ki, Bél Mátyás is megemlékezett róla. Érdekessége, hogy hosszú szünet után a jelen század harmincas éveiben az idetelepült diakonisszák ugyancsak létesítettek egy menházat, s ez az öregek otthona ma is működik az evangélikus egyház gondviselésében. 47. Wellmann, 1967. 48. Wellmann, 1967. 49. Két évvel ezelőtti összeírásban szereplő Alberti másik birtokosa, Szeleczky Sámuel 1768. július 5-én elhalt, Albertin temették el. (Irsai plébánia Halottak anyakv.) 50. Az aláhúzott szöveg, mint helyi sajátosság, csak Albertire vonatkozik. 51. i pozsonyi mérő gabona (64 icce - 51,2 1) fél holdra, 2 pozsonyi mérő gabonát vetettek egy egész holdra. 52. i kaszás egy nap 900 négyszögölet kaszált, 12 kaszás 10 800 négyszögölet, azaz 9 magyar holdat (1200 nöl) 53. i pint = 2 icce (16 dl) 54. PML NKO Urbárium 1770. 55. Novák, 56. Részletesen Novák 1986, 1989. 57. Illésy, 1899. 371. 58. Borovszky Samu: Heves megye kötet 24. 1. Bpest, 1909. 59. Novák, 60. Kutas i. m. 25. 1. 61. Galgóczy, 1877. 365. 62. Vermes Gusztáv: Tudja-e Ön? (Albertirsa helytörténeti feljegyzései. Eredeti HL. gyűjteményében, 1935. 63. Adománylevél 1844. december 3. A Szeleczkyek, Almásyak és Szapáryak szerződései. Az eredeti pergamen Albrecht Jolán és Piroska túl. Alberti, Pesti út 89. 64. A sorshúzás úgy történt, hogy az összeírtakat abc szerint névsorba szedték, és ahányan voltak, annyi megszámozott sorscédulát készítettek. Ugyanakkor az abc valamennyi betűjét is cédulára írták, s azokat belerakták az asztalon álló dohányszelencébe. A községi bíró megkavarta a betűket és kiemelt egyet, mondjuk a H-betűs cédulát. A sorshúzás tehát a H-val kezdődött. A betűs papírokat kiszórták és a szelencébe rakták az összesodort számcédulákat, a sorscédulákat. Tekintettel arra, hogy az újoncok sokkal többen voltak, mint ahánynak be kellett vonulni - mondjuk tizenkettőnek -, csak azoknak kellett katonának lenni, akik az egytől tizenkettőig való számot kihúzták. A sorba szólított legény maga húzott számot a szelencéből. (Cegléd tanácsjegyzők. 1850. dec. 15. CVL t.) 65. Gedai István: Gondolatok nemzetről, nemzettudatról. Honismeret 1985. 5. sz. 3-4 1, 105
