Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

IV. Alberti

ZÓLYOM VÁRMEGYE

A XVI-XVII. században a királyi Magyarország és a török hódoltsági terület határán volt. A török háborúk zaklatásai elől a fölmenekült alföldiek elsősorban ide húzódtak. A török kivonulása után először a sűrű népességű vármegyéről tértek vissza a Tisza-Duna vidékére. A magyarokon kívül nagy számú szlovák telepes is jött velük. Nehogy tanácstalanul bolyongjanak a pusztaságon, vezetőket fogadtak, akik jól ismerték a pusztafalvakat.

YBL-KÁPOLNA

1. Rozália-kápolna ZSIDÓ TEMETŐ

Alberti, Akácfa utca

Sértetlenek a sírkövek és kétszáz év óta nem hántolták ki a régi sírok lakóit, folytonosság van - a környéki, sőt a távolabbi sírkertekkel szemben - a XVIII, században elhantoltak és a korunkban eltemetettek nyugvóhelyei sorában. A zsúfolt temető minden sírján márványkő emlékjel, a régiek héber feliratúak, a múlt századiak latin és héber betűsök. A temető házak közé van ékelődve, szükséges védelméről gondoskodni.

Egy jó ízléssel emelt emlékfal van elöl, de kváderkövei nem állták a fagyokat, omladoznak, emiatt szakadt le az első világháborús zsidó katonák márványtáblája a belső oldalon, ugyancsak levált az Albertirsáról elhurcoltak és elpusztultak márvány táblája.

A temetőnek már nincsen utcai kerítése, szabadon lehet bejárni éjjel-nappal, igaz, hogy a rongálókat megállítja a jókora hajdani gondnoki épület, mely ma lakásul szolgál.

103