Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
II. Ezer év három község földjén
II. Ezer év három község földjen A mintegy huszonkétezer hold kiterjedésű három község területén a XIXIII. században tizenhat Árpád-kori falu élt. Korai történetüket nem ismerjük, mert írások nem maradtak fönn róluk, létezésüket a régészet igazolja. Az államalapítás előtt és kezdetén telepedtek ide, és első telepeseik a honfoglaló szállások népei voltak. A terepbejárások bizonysága szerint földházakban laktak, melyek inkább téli lakások voltak tűzhelyekkel és kemencékkel. A sarlók és ekepapucsok földművelő lakosságot mutatnak, akik állattartók is voltak. Ezek a korai feudális falvak nem egyszerre jöttek létre, de a XIII. század közepére már mind benépesültek. Az 1241-42. évi mongoltatár-vész idején néptelenedtek, illetve fogyatkoztak el, és a nagy vész után közülük csupán Alberti, Irsa és Mikebuda települt újjá, több-kevesebb pusztával, azért ez a három falu tágabb értelmezésű pusztabokor: egy újjáépült és lakott, és néhány lakatlan romfalu. Amíg ez a három pusztabokor önálló tanáccsal új életet kezdett, addig Dánszentmiklós lakatlan maradt. A XIV. századtól kezdve történetüket már ismerjük, tudjuk, hogy a Szolnok nemzetség birtokai voltak. (Bártfai 434.1.) A birtokosok nevét és viselt dolgait az oklevelekből ismerjük. Villongásaik pőrében kirajzolódik előttünk mind a négy pusztabokor határa, XIV. századi határaik kevés változással napjainkig érvényesek. Most is megfigyelhető határjel a temető és romtemplom, a sírokkal megerősített határjel, mely elsőnek a tihanyi apátság alapítóleveléből ismert és évszázadokon volt szokásban hazánkban. Temető és templomrom van Dános- Alberti, Csetnek-Nyáregyháza, Mikebuda-Erkusbuda, Alsódános-Csetharaszt között, illetőleg magányos sír, a Császártemetés, Irsa-Cegléd között. A török megszállás fölbolygatta életüket, nemes földbirtokosaik nagy része elmenekült a Felvidékre, a jobbágyok azonban a helyükön maradtak, majd félszáz esztendeig. Nevüket a defterdárok szorgalmából tudjuk is. A tizenötéves háború keserveit azonban elviselni már ők sem bírták, a falvak népe elgzéledt, hogy soha többé vissza ne térjen régi falujába. 9
