Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
ládot, egy mént, egy kancát, két tehenet, hat ökröt és harminc aprómarhát, majd kötelezte a családokat a bibliai eredetű papi tizedre. Ebből egy rész a püspöké volt, egy rész a falu papjáé, két rész az oltár építésére, falfestményekre, harangra, aranyozott körmeneti keresztre, bronzfüstölőre, mécsekre, gyertyatartókra, kelyhekre, térítőkre, szőnyegekre, karingekre, egyebekre. Még a gyermekből is dézsmáltak: minden tizedik fiút egyházi szolgálatra neveltek. Az egyházszervezés kezdetén István király tíz falunak parancsolt egy templomot. A patrimóniumban hamar befejeződött a templomépítési kampány, ezen a vidéken majdnem minden Árpád-kori falu romjaiban megtalálták a régészek a templomot. Erre a tájra legutoljára a nomád besenyőket telepítette az uralkodó. Cegléd közvetlen határában négy besenyő falu romja van: Besnyő, Nyilas, Értem, Kappan. A két utolsó besenyő törzsnév. Minden bizonnyal a ceglédi plébános hintette a fejükre a keresztvizet. Tragikus, évszázadokra kiható volt 1241-ben a mongol-tatárok pusztítása. Gyors lovakon száguldó seregeik villámként ütöttek az országra, dúltak, öltek, égettek, vármegyényi területeket néptelenítettek el. Aki otthon maradt, az életét vesztette, vagy rabszíjra került. A Duna—Tisza közének népe, a föltalált jelek szerint elmenekült a Dunántúlra, Varjas falu romjai közül háromszáz ezüstdénárt kapart ki egy juhász, Gerje falu egyik földházában sarló és ásópapucs-vaskincs rejtőzködött, a közeli Örkényen elásott ezüstpénzeket találtak építkezés közben. Hová lettek a faluk elmenekült népei, elpusztultak, vagy gyökeret vertek bujdosásukban? A ceglédi patrinómium ötven falujából a tatárok kitakarodása után az egyetlen Cegléd épült újjá, ameddig a szem ellátott, és még azon is túl gyomverte faluk, csonka tornyok, begyöpösödött utak hallgattak némán. A Ceglédre összejött nép a király parancsára birtokba vette ezt a Bércéitől Tószegig terjedő százezer holdas pusztaságot. Szántotta földjeit, kaszálta rétjeit, legeltette rajta nyájait, és tudta minden falunak a nevét. Mind a mai napig őrizzük a puszták, dűlők, halmok, árkok, vízjárta laposok, tavak nevét. Évtizedes gyűjtés eredményeként a ceglédi múzeumba került a teljes határ ezeregyszáz földrajzi neve. Ezt a királyi magánföldesúri birtokot Erzsébet királyné elkérte fiától, Nagy Lajostól, és 1368- ban az Itáliából behívott klarissza apácák óbudai monostorának adta. A harmadik területi változás a XV-ik században volt, Zsigmond király már nem tisztelte a klarisszákat, jókora pusztabokrokat adományozott híveinek, kiszakította határunkból Abonyt hét egész és nyolc fél pusztával, Tetétlent két pusztával, a Nyársapáthy-családnak adományozta Besnyőt, Kőegyházát, Töröttegyházát és Téglaegyházát, Mátyás király elvette Törteit három egész és két fél pusztával. Végül a XVIII, század végén II. József császár leválasztotta Bércéit két fél pusztával. Az Anjouktól napjainkig boldog napok és kegyetlen évtizedek váltakoznak városunk történetében. A nagy számban fönnmaradt oklevelekből ismerjük is ezt a hatszáz esztendőt, a régebbi kétszázötven évről, az Árpádok korából azonban egy sor írásunk sincs, ami eligazítana bennünket. 8
