Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
lomtól. Addig is megvolt borával, búzájával, szárazmalmával, tömérdek jószágával. Csizmadia Mihálynak, az első nagygazdának, például 151 hold földje, 3 hold szőlője, rétje, legelőrésze, pálinkafőzője, akla volt. Hombárjában hatezer véka gabona, pincéjében háromszáz akó bora és tizenkét akó pálinkája, a ménesen, gulyán, nyáján számtalan lábasjószága, csűrében, góréjában elegendő takarmány és a ládafiában huszonhatezer váltóforintja abban az esztendőben. A béres kevés gondolkodás után vállalta a fegyvert, a megszabott árért. így történt, hogy a negyvennyolcas honvédek lelkes diákgyerekek, cselédek, mesterlegények, legkevésbé gazdafiak voltak. A telkesek inkább a nemzetőri szolgálatot választották, fogolyőrnek, megszálló ,területbiztosító, járőröző feladatokkal. Honvédek, nemzetőrök, nagy csaták emlékét belepte az idők pora, néhány ódon ház emlékeztet csupán reájuk, meg egy halom sárgult papír. A városi tanács kőkockás udvarán közömbös unokák sietnek dolguk után, a kapuk előtt, hol a ver bunkót járták, nincs idő megállni, és azt se igen tudja a fiatalság, hogy a Pesti út 4-es számú házban székelt a városunkban felállított ceglédi 94-ik honvéd zászlóalj parancsnoksága 1849. május 9-től június 15-ig, Balásházy Mihály őrnagy vezetésével — és hogy a mai iskola, az akkori uradalmi számtartóság udvaráról indult ezerkétszáz Duna —Tisza közi bakancsos, hetyke legény a déli harcmezőkre hármas sorokban, felvirágzott csákóval, már ahogy mi megszoktuk minden időben. Aki nagyon figyeli az éjszakát, mert aludni nem bir, az hallhatja az olajfák és akácok illatában felzengeni a régi dalokat régi honvédekről, kik közt több volt a szegény, mint a gazdag. (Ceglédi Hírlap, 1966. május 26.) Jegyzet A sorshúzás kényszerből történt. Leírását az 1848—1850-ik évi tanácsülési jegyzőkönyvek tartalmazzák (t. jzk. Cegléd városi levéltár). 30
