Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
radtak a kőházak, melyeknek szépségei a kecses oszlopokkal díszített, meghitt udvarokkal a mostani ásatások során bontakoznak ki. A rómaiak nyomában a népvándorlás hunjai, avarjai és magyarjai jártak itt, nem romboltak semmit, a pusztítást az állandó megtelepült, kora Árpád-kori Óbuda telepesei kezdték meg, akik házaik fölépítésére, mint olcsó kőbányából hordták el a római épületek faragott köveit, s e városnak a nevét nem is tudták. A jobb híján Sicambriának nevezett város valódi nevét a XVIII, századvégi ásatások derítették föl, a sok föliratos tábla olvastán. A Sicambriára utal a XVIII, században szerkesztett Pozsonyi Német Lexicon, mely szerint a várost ostromló hunok közt székelyek is voltak, (németül a székely Cekler) ezek háromezren levonultak a csaták után az Alföldre, itt Cegléden megállapodtak, azóta Cekler—Cegléd e város neve. Ezeket az időket idézi a ceglédi múzeumban őrzött múlt század elejei történelem jegyzet, mely szerint: „Campus Chigladmezei. mi nyilvánosabb mint, hogy e’ helyen »Czegléd mezeit« kell érteni. Tehát már a Hunok uralkodások végin Czegléd mezeire telepedtek le, s hogy ott állandó lakást vőnek.” A következőkben már valamivel közelebb kerülünk a valósághoz. Egy most kiadott tudományos munka ezt írja: „Cegléd városa a tájnyelvi cegle—cigié: parti fűz jelentésű fanévből kapta a nevét, tehát füzes, mint annyi más helynevünk.” Eszerint úgy itt, mint a másik öt Cegléden olyan sok lett volna a cigié (fűz), hogy mint jellemző növénytakaróról, elnevezhették. Ezt erősítené még a nagy tekintélyű Pais Dezső nyelvésztudós szófejtése, aki megtalálta a cigié szónak származását, mely szerint ótörök eredetű és a honfoglalók ama rétege hozta magával, amelyik még tudott törökül, vagy a finnugor nyelvű magyarság már korábban átvette ezt a szót. A korai Árpád-korban ez a falu csupán ezerötszázhatvanhat katasztrális hold kiterjedésű volt. Közrevette az ugyancsak ekkora kiméretű Gerje, Aranymeggyes, Akasztó, Bede, Kosár hegy, Bécsihát, öreghegy és Gerje falu, melyeknek okleveles említésük nincsen ugyan, de a kilenc Árpád-kori faluból hétnek megvan a temetője és templomának romja, e puszták nevei minden bizonnyal a tatárjáráskor fölégetett faluk nevét őrzik. A pontosan megmért puszták területe középarányosán ezerötszázhatvanhat hold, Cegléd mára kitöltötte az egész ősi határt, utcahálózata elfoglalta az egész birtokot, sehol egy vízállás nincsen, melyen megteremhetett volna az egész falura jellemző' cigié, azaz fűz. Az utcahálózat közepe magas homokhát, mely minden irányban gyorsan elvezeti az olvadások hóvizét, akár az őszi, tavaszi esők csapadékát. Ami vízállásos terület van a mai ötvenezer holdas határban, az más, korábbi falu területén van. De aki járt a másik öt Cegléden is, láthatta, hogy azokon sem terem meg a cigié. A Cigléd — az Árpád, és a Búzád a személynevek családjába tartozik. A természeti népek, mint korábban a magyar is szívesen adtak, töb11
