Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)

kát, hátat. A kenés sokszor gyógyfüvekkel készített fürdőkkel járt együtt. Közülük kerültek ki azok, akik kificamított végtagokat állítottak helyre. (Magyar Néprajzi Lexikon II. 362.).

Ä szappanos dörzsölés török kori eredetű, az egykori hódoltsági fürdőkultusz továbbélő hagyománya. „Fényes tenyerű fürdőszolga kecskebőrből készült kesztyűvel alaposan beszappanozta, majd ledörzsölte és a díszesen faragott kő mosdómedence vizével alaposan lemosdatta a fájó tagot.” MOLNÁR József: Eger török műemlékei. Képzőművészeti Alap Kiad. 1961. 29-30. 1.)

A ceglédi kenőasszonyok közül ismerjük Boldizsár Julist, öreg Józsefnét és Csománét, az 1869-ben született Borsós János adatközléséből. Borsós Jánost az öreg József né kente. A kificamított végtagok helyreigazításában nagy mester volt Boldizsár Julis.

A füves asszonyok ismerték a gyógyításra használatos, vadon termett és termesztett növényéket, tudták, hogy mikor érkezett el a szedés időpontja és ismerték a szárítás és tárolás módjait. Én még ismertem az utolsó ceglédi füves aszszonyt, Bogdán Sándorné, József Lídiát, aki még a hatvanas években is gyógyított. Tudományát nagyanyjától, a múlt század egyik népszerű kenőasszonyától, öreg Józsefnétól szerezte.

Fűben, fában orvosság - tartották a régiek, s a hajdani asszonyok kis gyógyszertárat őriztek otthon füvekkel, hogy mindig kéznél legyen, ha betegség kerülgeti a házat. Családom házipatikáját nagyapám, Fejér Lajos írta le a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben, az általam ma is őrzött kéziratos könyvében, ebből néhány gyógynövény receptjét a fejezetben közlöm.

Legutoljára fölsorolom azokat a gyógynövényéket, amelyeket 1806-ban gyűjtetett Cegléden, a budai vízivárosi patika.

Í93. Kenőasszonyok Cegléden

Gyerekkoromban kenőasszony volt Boldizsár Julis néni, öreg Józsefné, Csománé. Voltak ezek mindenfélék, szépen beszéltek, hazudoztak a gazdag asszonyoknak, kártyát is vetettek a nagylányoknak, de kerítettek is. Eltartották az urukat, azok meg csak pipáltak. A nép hitt nekik.

Nagy garabóval jártak, abba gyűjtötték a szalonnát, lisztet, zsírt, minden élelmet.

Ha szóródott az oldala, ha szaggatott a dereka valakinek, megkenték. Engem is kent az öreg Józsefné. Este meg reggel köllött kenni. Feküdni köllött, szappanos kézzel húzogatták el a csomókat, a kisgyereknek a torkát is. A kenőasszonyok füveket is főztek, a szénamurvát kifőzték fürdővíznek. A szénamurva szénamorzsalék, ami ott marad a palláson.

A sebekre flastromot kenték.

823