Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
Éjfél fele szép zene hallattszott a faházból, a tizenkét lány ágyastól-mindenestől beröpült, utánuk az öregasszony, a boszorkány, söprűnyélen. A házban a lányok mind fölébredtek, úgy voltak, mint a menyasszonyok, mindegyiken hosszú fehér ruha, a fejükön koszorú. Amikor apám katonatársa figyelte őket, látta, hogy a legkisebb lány szoknyájára rácsukták az ajtót, egy darab kilógott, a katona ezt a darabot levágta. Benézett az ablakon megint, a legkisebb ördög képe mán akkora volt, mint egy cipó, mindig mondogatta: „Baj lesz, baj lesz!” A többiek ráripakodtak: „Eridj innen, ha nincs kedved táncolni tovább a lánnyal.” Mert az ördögök táncoltak a lányokkal. Eljött a három óra, az öregasszony megjelent, a lányok is belefeküdtek az ágyba, oszt ahogy jöttek, úgy el is mentek, az öregasszony visszakísérte őket. A katona bement a városba a gazdag emberhez. Reggel mikor fölkeltek a lányok, mind pompás fehér ruhában volt, de a fejükön nem volt koszorú, kimentek az anyjukat köszönteni. A legkisebb lányon mind nevettek, a lány elpirult, kérdezte a többit, hogy min nevetnek, mondják, hogy a ruhájából hiányzik egy darab. Ekkor előjött a katona, megmondta nekik, hogy hol voltak az éjszaka, hogy az erdőbe’ voltak, a faházba’ kileste őket, ha nem hiszik, bizonyítani is tudja. Elővette a fehér ruhadarabot, hozzáillesztette a legkisebb lány szoknyájához és az pontosan odaillet. Akkor már elhitték. Ott volt az apjuk is. Aznap éjjel hiába hívta őket a boszorkány, nem mentek, sírtak a lányok, ebből tudta meg a boszorkány, hogy elárulták őket. Visszament, lefeküdt az ördögökkel. A katona olajat öntött a ház négy sarkára, meggyújtotta, elégett a faház az erdőben, az ördögök is benne égtek. A ház helyin nagyon szép rózsabokor nőtt, de abból különbözött a többi rózsától, hogy a levelei olyan feketék voltak, mint az ördög. Aki megszagolta a rózsát, rögtön meghalt, mert mérges szaga volt. Jasó Mária 13 éves felv.: 1958. február 22. édesapám mesélte, látta is a faházat, fénykép is volt róla 150. Lucaszéken kiült az országúira Öreganyám, özvegy Túri Józsefné, Halmi Rozália, most 82 éves, mesélte, hogy kislány korában az ő apja barátja Luca napján széket kezdett el csinálni, mindennap csinált rajta valamit, oszt hogy készen lett, karácsony másnapján éjszaka tizenkét órakor kiült rajta az országútra. Várt. Sok ember vette körül, egyszer valaki egy zacskó pénzt hajított be neki. A másik barátja más esztendőben ugyancsak csinált egy lucaszéket, az is kiült vele. Elsőbb jött egy ember, köszönt, elment, majd kettő jött, szarvuk volt, tüzes 802
