Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
145- Holt add ki az élőt a holtnak! Volt egy fiú meg egy lány, a fiú meghalt. Mikor eltemették, aznap éjjel a lány rosszat álmodott, másnap éjjel tizenkét órakor kinyílt az ajtó és belépett egy lovas, az volt az udvarló, húscafatok lógtak le róla, mondta a lánynak: „Kelj föl rózsám!” A lány nagyon félt, de nem ellenkezett, ő is fölült a lóra és mentek. Mikor már fele utat megtették, azt kérdezte az udvarló: „Nem félsz rózsám?” A lány félt, de azt felelte, hogy nem félek. Megint megtettek egy jó részt, megint kérdezte: „Nem félsz rózsám?” A lány megint azt felelte: „Nem félek.” Már odaértek a temető bejáratához, akkor megint kérdezte harmadjára: „Nem félsz rózsám?” A lány nagyon félt, de mégis azt felelte: „Nem félek.” A fiú odavitte a lányt a sírjához, lement s mondta a lánynak, hogy menjen utána. A lány gondolta, hogy ő nem megy le, hanem ledobta a batyuját, ő meg hazaszaladt. A batyura azt hitte a fiú, hogy az a lány és szétszedte, akkor látta, hogy a lány megszökött. Akkor nem ment utána, hanem másnap éjjel. Kopogtatott az ajtón. A lány tudta, hogy a legény, ezért vitt magával egy kis ruhát. Fölültek a lóra, de a fiú egy szót se szólt egész úton. Odavitte a sírjához s mondta neki, ha megszökik, nagyon meg fogja járni. Lement előre, s a lány meg utánadobta a ruhát és elszaladt. A fiú észrevette, hogy a lány nem ment utána. A harmadik éjjel megint elment a lányhoz, megint elvitte a sírjához, de most a lányt küldte előre, azután ő is lement, lefeküdt a koporsójába és elaludt. Ahogy ezt a lány észrevette, kimászott és elkezdett szaladni visszafelé. A fiú fölébredt és utánaszaladt. A lány befutott a házba, elbújt a kemencébe. Már háromnegyed tizenkettő volt. A fiú benézett ott látott egy halottat, elkezdte neki mondani: „Holt add ki az élőt a holtnak!” A lány nagyon megijedt, a halott pedig lerakta az egyik kézit meg a lábát. Megint mondja a fiú: „Holt add ki az élőt a holtnak!” A halott letette a másik lábát. Harmadjára is mondja: „Holt add ki az élőt a holtnak!” A halott erre fölállt, ment a lány felé. Épp akkor lett volna egy perc múlva tizenkettő, a halott éppen hogy csak odaért, de már akkor el is terült, mert ütötte az óra a tizenkettőt, a fiú is eltűnt, a lány kibújt a kemencéből, de meghalt az ajtóba. Bállá Rozi VII. d. felv.: 1958. február 14. a 17 éves Bogdán Julistól hallottam 146. Aranykezű asszony Volt egy ember, annak volt egy felesége, az asszony meghalt, eltemette. Mikor eltemette, akkor jutott eszibe, ogy a feleséginek aranykeze volt, kiásta a sírt, fölnyitotta a koporsót, le akarta vágni a kézit. Egyszer csak hallja, hogy sivít a szél és azt mondja: „Uri-buri, jaj de fázok!” Az ember nagyon megijedt, alig érkezett levágni az aranykezet, hazaszaladt, de a szél csak fújt utána: „Ki lopta el az arany799
