Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
116. A fiát akarta szeretni a boszorkány Volt egy boszorkány, Erdőhegyen laktak - lehet, hogy igaz is volt -, volt egy fia, a fiú lovagolt. Este fcéreckedett az anyjától, a boszorkánytól, hadd menjen be a városba. „Jól van - mondja a boszorkány -, elengedlek máma, úgyis söprűösszejövetel lesz.” Megy a fiú, találkozik a megbeszélt helyen a barátjával, mennek be a városba. Mondja a barátja: „Minek álljunk itt a kocsma előtt, gyerünk be táncolni..” Látják, hogy van bent egy nő, olyan bárós öltözetben, nagyon figyeli őket, nagyon nézi őket, egyszer csak megszólal: „Merre visz az útjuk hazafelé?” A két fiú összenézett, de nem szólt semmit. A boszorkány fiát Péternek hívták, Péter gyorsan elhitt egy nőt és elkezdett táncolni. A másikat Bercinek hívták, az se akarta megmondani, hogy merre mennek, a boszorkány így szólt: „Jó, majd találkozunk.” A táncosnét Péter letette, kiment a folyosóra, ott mán integetett neki a Berci, odasietett, kérdi: Mit intéztél?” „A bárónéruhás azt mondta, hogy majd találkozunk.” Mennek hazafelé, találkoznak vele, gyütt utánuk a nő, bementek egy másik kocsmába. A nő ott áll az ajtóba, nagyon lesett befele. Kimennek, de a nőt nem látják sehol. Sietnek hazafelé. A körösztnél elváltak, mint rendesen. Péter bemén a szobájába, látja, hogy a nő ott van, egy gombolással levetette a bárói ruháját és a fiú felé fordult. Akkor látta a fiú, hogy boszorkány volt az anyja. Tűri Julianna VII. d. a 9 5 éves Julika mamától, máskép szülikétől, aki a múlt héten halt meg 117. A nagy madár egy kisgyereket tartott a karmába Ipám, mi úgy hívtuk dédapám apját, udvarolni járt a menyasszonyához. Kint laktak az Ugyerban. Nem az úton járt, hanem a szőlők között, hogy hogynem, eltévedt, nem találta meg az utat, amin járni szokott, hiába ment visszafelé, mindig arra a helyre jutott, ahonnan elindult. Megállt és leült. A szőlő mán érőben volt, elkezdte csipegetni, bekap egy szőlőszemet, jajgatást hall, csak eszegeti tovább. Ahány szemet bekapott, annyi jajgatást hallott. A végin elindult, amerre a jajgatást hallotta. Odaért, egy nagy madár egy kisgyereket tartott a karmába. Rögtön kikapott egy karót, és agyonütötte vele a madarat. Alighogy agyonütötte, a madár helyin ott volt egy vén öregasszony, aki megfogta a kisgyereket és azt mondta, hogy vigye el a gyereket most mán ha agyonütötte. Ipám nem vitte el a gyereket, ott hagyta. Mikor hazajött, egy gyönyörűséges lány állt az ajtóba, azt mondta, hogy vegye 786
