Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)

orvost hívattak, s az orvos látta, hogy meg volt patkóivá keze-lába. Innen tudták meg, hogy boszorkány volt. Fehér István 11 éves a 75 éves Csurgó Sándor öregapja mesélte 68. A megpatkolt boszorkány haldoklott Ráday bíró idejibe volt. A Ráday bírónak volt egy kovácsműhelye és egy darálója. A kovácsműhelybe egy ember volt, a darálóba kettő. Minden éjszaka egy pej csikó rugdosta a kaput, mondták az egyik embernek, hogy nézze meg, micsoda. Nézte, mondta, hogy egy pej csikó. így ment ez minden éjjel. Megint kiküldték meg­nézni, megint mondta. Egyszer elunta az éjszakai kijárást, azt felelte, hogy nézzék meg ők, ha nem hiszik, hogy ló. Kimentek ezek is, látták, hogy tényleg egy ló. A következő éjszakára elkészítettek négy patkót. Kimentek, mikor a ló megint zörgetett, megfogták, odakötötték egy fához és ráverték a lábára a patkót. Aztán kizavarták, hogy menjen legelni. Reggel bejött a bíró, kérdezte, hogy mi újság? Elmondták. A bíró behívatta az egyik embert és kérdezte, hogy ki patkolta meg az éjjel a pej csikót. A bíró édesanyja nagyon beteg volt, jajgatott az ágyban, mert őt patkolták meg az éjszaka. A patkót nem bírta levenni más, csak az, aki ráverte, az aztán le is vette a patkót. A bíró édesanyja nagyon beteg volt, már az utolsóba volt, nem tudott meg­halni, a boszorkányságot nem tudta senkinek átadni. Mongya aztán, hogy nagyon szeretné látni az onokáját. Elküldték érte egy embert. Az onoka el is jött, hívja az öreganyja, jöjjön közelebb, hadd fogjon vele kezet. Mondják az onokának, hogy ne menjen oda, mert át akarja adni a boszorkányságot, inkább haljon meg úgy. Az öregasszony végül is kért egy söprűt, azt fogta meg. Mikor meghalt, akkor be­­fűtöttek a kemencébe és bedobták az a söprűt, a söprű úgy jajgatott, mintha em­ber jajgatott volna. Boldizsár Mária VI. d. édesapja mesélte 69. Boszorkány fehér ló képiben Öreganyámék lánykorába az Öregszőlőkben laktak. Egyszer bálba voltak a váro­son, mán gyüttek haza: édesapja, anyja, testvérei, a mostani homokbányánál - akkor még nem volt bánya -, láttak egy fehér lovat menni a szőlők között. Vol­tak velük mások is, mondja az egyik ember, hogy ű megfogja. Ez is kint lakott az Öregszőlőben. Másnap kileste a kertajtóba, begyütt a ló a kertbe, az ember 764

Next

/
Oldalképek
Tartalom