G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)
Falu Tamás költészete
„Nincs békesség az égen, Nincs békesség a földön, Az ember azért él csak, Hogy romboljon és öljön.” (Nincs békesség) — kezdi például nála szokatlan keménységgel egyik költeményét. Amik most a földön történnek című versének Ady Krónikás ének 1918-ban című verse kései visszhangjaként ható sorait mintha nem is a halkszavú Falu Tamás írta volna. Nem volt ideje, nem volt ereje sanzonná szelídíteni a gondolatot. Micsoda kétségbeesés, minden korábbinál rettenetesebb gyötrelem kellett költői énjének, belső lényegének ekkora megváltoztatásához! Kétségbeesett tehetetlenséggel, bénult csodálkozással szemléli az emberi-erkölcsi értékrendek teljes szétzilálódását: „Egy átkozott vasvilla Mindent ezerfelé hányt, Rozsdát kapott az arany, És megvakult a gyémánt. A réten gránáttölcsér, Por és pernye a város, Az élet kincseivel Megszökött a pénztáros.” (Nincs békesség) „A világ fél lábon áll, Egy lába van, sántikál. Egyik karja is letört, Béna lett a meggyötört. Fél szemére megvakult, Egy fülére bomba hullt, Nincsen benne semmi ép, Ha mozdulna, hátralép. Most az egész nagy világ Szörnyűséges csonkaság. Kinőnek még tagjai, ... Hol leszünk akkorra mi? (Egész világ csupa rom) A Térzenében csak a megszelídített hangú, könnyedre fegyelmezett költemények kaptak helyet. A most idézett, kötetből kimaradt sorok ismeretében azonban jobban átérezzük, mi rejlik például az Útlevél játékos formája mögött: 54
