G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

másik gyökere. Könnyedség ez, de megszenvedett, fegyelmezett, nehéz gondolati és költői munka árán született könnyedség. Ebben a könnyedségben, a szellemes poentírozásban valóban sok a sanzonszerű, de e sanzonszerűség mögött általában igazi epigrammái bölcsességek, mélységek rejlenek.

Példa egy kevésbé sikerült, mesterkélt sanzon-csattanóra, amely szinte elsekélyesít egy mélyebb tartalommal induló verset:

„... épp olyan az élet,

Mint az őszibarack.

Csupa íz, csupa illat,

De romlás jár vele,

S nem mosolyog, óh jaj,

Csak az egyik fele.”

(Őszibarack)

De nem ez a fajta szellemesség a Falu Tamás versek általános sajátja, — ezt csupán a teljesebb kép érdekében idéztük. A tartalmában és formájában is igazi Falu Tamást a Rézkarc finom, keserű szellemessége jellemzi, amelyben megtaláljuk a már annyiszor elemzett két egymás melletti és egymástól szinte csak árnyalatokban különböző fogalom, a konkrét és az alig elvont közti vibrálást is, bár a sarkított csattanó valamelyest itt is lefokozza a vers értékét:

„A világgal nem harcoltam,

Fehér falon rézkarc voltam.

Finom fekete keretben Csupán álmodni szerettem.

Vékonyka üveglap védett,

De ezt bezúzta az élet.

Alattam most ez a szöveg:

Vagy más élet, vagy más üveg.”

Megszenvedett könnyedség és valódi mélység, őszinteség jellemzi a kötet egyik legszebb, legfinomabb, legegyénibb hangú sanzon-szerű versét, melynek fő értékét ismét a konkrét és alig-általános fogalom allegóriaszerű végigvezetése és az alapgondolat, alaphangulat törésmentes lefelé ívelése, elhalkulása adja:

„Örömem egykor pódiumra állt,

És énekelt dalt, áriát, koráit.

Közel hozzám a pódium mögött A bánatom halk tercet zümmögött.

52