G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

„Talán mi is ily szók vagyunk,

Kiket így sorban tart padunk.

Az első és a századik Mind egy másikról álmodik.”

Talán innen fakad a költő világhonvágya is, közel s távol egyaránt keresi azokat, akikkel „lelke összecseng”, akikkel „az élet majd mondatba rántja”.

A versen végighúzódó párhuzam rendkívül egyszerű, tiszta és világos: a szavak egymásmellettiségéből (a konkrét kiindulási pontból) nagyon egyszerű asszociálni az emberek egymásmellettiségére (az elvontabb, mélyebb gondolati tartalomra).

A konkrét és elvont fogalmak közti könnyed váltás, szinte észrevétlen átmenet másik jellemző példája a Szivacs című költemény.

A későbbi Falu Tamás költői műhelytitkairól sokat elárul a Könyvtár című vers. A költemény első része nosztalgikus hangulatú visszaemlékezés az iskolai évek konkrét könyvtári emlékeire, — önmagában is kerek egész vers.

„Igen, a könyvek,

Fűzött s kötöttek,

Mesélő képek,

Képtelen mesék. ..

Mint zápor, lelkemre úgy özönlöttek És folydogáltak benne szerteszét.

Az egyik északra vitt vitorlátlan gályát,

A másik dél felé küldött csónakot.

Az égen utaztam nem egy éjszakán át,

S voltam koporsóban eleven halott.

Szombaton, szerdán Száz könyv lesett rám.

Mikor a könyvtár ajtaja nyílt.

Voltam Robinson magány-szigetjén,

S reggelre újabb álmokra kelvén,

Elveszett hősről vártam a hírt.”

A konkrét élmény emléke tovább munkál a költőben, elvontabb, filozófikusabb reflexiókat vált ki belőle. A rá annyira jellemző finom átmenettel általánosabb régiókba visz, egyéniségén átszűri, átlényegíti az élményt. Ismét nem végletesen ábrázol, ismét rövid lesz az út a konkréttól az általánosig, hiszen a konkrét könyv és a költői életmű nagyon közel áll egymáshoz: Falu Tamás, az ember, azonos a kötetével. A versnek ez az elvont, mély bölcsességet kifejező része már a szerényen használni akaró Falu Tamás tárgyilagos önjellemzése:

28