G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

Falu Tamás költészete

Ezzel a szomorú, sötét és nagyon kifejező őszi képpel kezdődik a vers. A fekete szín kétszeri ismétlése és a szemfödél szó egy tömörségében finom, diszkrét, mégis súlyosan lehangoló gyászt idéz. Szintén az ősz és a természeti képhez szorosan kötődő elmúlás hangulatát árasztja a következő versszak, de az előzőnél jóval könnyedébben, szinte már formai játékot űzve a múlékonyság, tünékenység gondolatával:

„Kátyús a dűlő,

Tört kerék benne,

Mintha a tűnt nyár Keresztje lenne.”

Ez a két versszak biztos, rutinos formaérzékről, a hangulati finomságokat is pontosan kifejezni tudó költői készségről tanúskodik. Mégis van valami konvencionális ebben a képben: az ősz, a fekete szín, a szemfödél, a kereszt az elmúlás jelképei. Az elgondolkodtatóan Falu Tamás-i, konvenciótól mentes gondolatot a harmadik és negyedik versszak hordozza. Nincs meghökkentő törés a szokványos és a konvenciómentes gyász kifejezése közt, mert a második versszak könnyedebb hangvitele hangulatilag jól előkészíti a merőben ellentétes természeti — egyelőre csak természeti — képet, s az új kép legelső szava is visszautal még a korábbi hangulatra:

„Kései pipacs Bíbora lebben,

Piros pillangó Sem repül szebben.”

Az Utolsó versszak szemléletes, élénk természeti képe szinte észrevétlenül bővül, egészül ki ismét a gyász, a formaságoktól, külsőségektől független őszinte és természetes gyász fogalmával. (Ez a sajátos gyászfogalom későbbi regényeiben, a Vonatosokban és A halottak is élnek címűben is központi helyen szerepel majd.)

„Száll a rőt köpeny Ezere, száza, •>

Piros virágnak Piros a gyásza.”

A befejezés egyszerű, logikus ténymegállapítás, amely egyenesen következik a természeti képből, mégis szokatlan módon túlmutat rajta. Nem lezárja azt, hanem egy új gondolatot kezd el, amely a vers befejezése után is tovább él, tovább rezeg az olvasóban. Nincs tehát a versnek tartalmi, gondolati lezárása, megoldása, — s éppen ebben van egyik művészi értéke. Formailag viszont kerek egész, szimmetrikus szerkezetű a költemény. A fekete szó kétszeri ismétlése nyitja, a piros szó kétszeri ismétlése zárja a verset. Az átvitt jelentést is hordozó első és a még mélyebb gondolati tartalmat kifejező utolsó versszak pedig zárt keretbe fogja a könnyed hangvitelű két közbülső szakaszt.

22