Varsányi Lászlóné (szerk.): Fejezetek a Pest megyei állami zeneoktatás 35 éves történetéből (Budapest, 1986)
Zeneiskoláink története alakulási, illetve önállósulási sorrendben
is az a véleménye, hogy a zenetanulás az általános műveltség fontos része. Ennek a mind több érvet jelentő vélekedésnek sok összetevője van. Tekintélyes erő a gyermek, aki szeret és akar zenét tanulni, de tapasztalhatóan komoly segítséget nyújt az érdeklődés felkeltéséhez a Tv, a Rádió, az Ifjú Zenebarát-mozgalom, a bérleti hangversenyek, az úttörő- és KISZ-szervezetek kulturális rendezvényei, a sajtó építő jellegű cikkei, és a magyar zenepedagógia világszerte megnyilvánuló megbecsülése is. A vidéki városi zeneiskolák, így a ceglédi zeneiskola is csak neveli, szárnyra bocsátja a jó növendékeket. Leginkább az amúgy is kitűnő tanulóknak válik vérükké a zene. Ám ők zömében elhagyják a várost, hogy egyetemen vagy főiskolán tanulhassanak, és csak nagyon kevesen térnek vissza. Nem a zenei pályán továbbhaladókról van szó, hanem azokról, akik különféle foglalkozásokat választva más városokban élnek majd, és kedvtelésből muzsikálnak vagy énekelnek. Örvendetes, hogy az utóbbi években itthon maradt volt növendékeink egyre nagyobb létszámban kapcsolódnak be a város amatőr művészeti életének munkájába is. (Városi pedagógus énekkar, Városi kamarazenekar stb.) A 35 éves múltra visszatekintő zeneiskola előtt, figyelemre méltó eredményei mellett is komoly feladatok állnak, amelyek megvalósításához a művészeti életben kibontakozó új törekvések kiindulási alapot adnak. A felgyorsult fejlődés új áramlatokat, tendenciákat hozott létre, amelyet zeneoktatásunknak is követnie kell. Ehhez a tárgyi és személyi feltételek adottak. A Ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola tanulói, tanárai és igazgatósága szeretettel és hálával gondolnak mindazokra, akik Cegléd városának e kultúrintézményét létrehozták és fenntartását ma is biztosítják. 12