Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)

(>(). Vác caro a torok hódoltság idejében

Ugyancsak elpusztult Boly, Dömsód mellett; Daj Taksony vidékén; Dévény Tetétlen közelében, Imrefalva Pereg mellett; Kovácshalma Nagykőrös mellett; Kozár Bia határában; Mikla Solt környékén; Mindszentegyháza Izsáknál és Szentpéterfölde Ordas mellett.

Két olyan községnevet is megőriztek régi irataink, Disznó, Salgó — amelyekről csak annyit tudunk, hogy a megye déli részén leküdtek.

A megye déli részén kívül nagy pusztulás volt a régi Pestmegyében, vagyis a megye északi, dunáninnem részén, ahol az egyik történetíró szerint a törökhódoltság előtt mintegy 200 község volt. Ezek közül teljesen eltűnt: Abád, Babli, Bűd, Csapol, Csőt, Erkes, Gyoldocs, Horhi, Konyó, Kormányos, Nándorföldvár, Nyír, Pardi, Székely, Szentpéter, Szörény, Tivadar, Vadasülés, Vikte. Számtalan községnek a neve pedig ugyancsak mint puszta, vagy mint dűlőnév maradt fent napjainkig.

Aránylag kevesebb volt a pusztulás a pilisi részeken, de itt is találunk teljesen eltűnt és már csak az iratokban élő községeket, így: Ákospalotája, Bajon, Bogárfalu, Cserg, Ébény, Garancs, Kiseng, Nyék, Örs, Paszandok, Zamárd, Szente, s ugyancsak számosnak a neve maradt fenn az egyes községek határába beolvadt puszták nevében.

72