Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)

14. Pomáz. Sziklasir-feltárás. Szikla a kaptárfülkékkel.

A pilisi részt — melyet akkor még Visegrádi vármegyének neveztek — a veszprémi püspökséghez csatolja. Az erről kiállított oklevél — mely 1002-ből származik — másodlatban napjainkig fennmaradt. Ez a hármas vármegyéről feltalálható legrégibb írott emlék. (20)

Vármegyénk keleti és északi felének egy része a váci püspökséghez tartozott.

A vármegye déli része a kalocsai érsek hatalma alá jut.

Kalocsa és környéke is Árpád fejedelem családi birtoka volt. Hamarosan olyan jelentőségre tesz szert, hogy Szt. István érseki székhellyé emeli és székesegyházat építtet ide, mégpedig ugyanarra a helyre, ahol a székesegyház jelenlegi épülete áll (21, 22). A Szt. István által épített ősi székesegyházat idővel szűknek találták, lebontották és a XII. században újat építettek helyette. Ez az épület egészen a török hódoltság koráig fennállt. Nagyságáról a nemrég megkezdett ásatások adnak képet. E feltárási munkák során kerültek elő a Szent Koronát hozó Asztrik érsek földi maradványai (23) és a templom építőmesterének, Rovó Mártonnak, sírköve (24).

24