Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)
Az ember ebben a korszakban már lakóhelyét is megerősíti. Ennek emléke a szentendrei Kőhegy. (1) Krisztus születése előtt 1000 évvel új nyersanyagot talál az ember: a vasat. Ezzel hódítja meg a kelta nép Európát. Kelták hazánk területén is laktak. Tőlük származik a Szentendrén talált, medvét ábrázoló szobormű. (2) Krisztus születése utáni Il-ik évszázadban hódítják meg a rómaiak hazánknak a dunántúli részét, amelyet Pannóniának neveznek. Innen van az, hogy régi, vallásos énekeink nem egyszer Pannóniának mondják hazánkat. Pannoniához tartozott megyénknek a pilisi része. A Duna jobbpartján húzódott végig a római határ (limes), amelynek védelmére erődöket emeltek. Ehhez tartozott a romjaiban ma is meglevő dunábogdányi vár, latin nevén Cirpi (3, 4) és a nagytétényi erőd. Fejlett római lakótelepek voltak Szentendrén, Budakalászon (5) és Pomázon is. (6) Cirpi vára, az ásatási leletek tanúsága szerint, a Krisztus utáni II. században épült. Falait később megerősítették és sarokbástyákkal látták el. Jelentékeny erősség volt, falai között nagyszámú katonaság táborozott. Ott talált felirattöredékek szerint, őrségét az Aquincumban táborozó légiók adták. A négyszögletes vár falait vizesárok vette körül. Béke idején eleven, nyüzsgő élet lehetett itt. A szemközti parton, a szentendrei szigeten, a mai Kisoroszi területén álló őrtoronyból azonban egyre gyakrabban jelezték a népvándorlás nyugatra hullámzó népeinek közeledtét. Cirpi vára mind sűrűbben lett harcok színhelyévé, míg a IV. században határvédő szerepe végleg megszűnt. Az új hódítók a várat felégették, területét idővel a Duna iszappal hordta tele. Helyén hatalmas négyszögletes domb támadt, a népvándorlás átvonuló népei temetkezési helyül használták. A keresztény Árpád-kor templomot épített fölé, majd az idő viszontagságai ezt is elpusztították. Századokon át csak az eke járta felszínét, míg a kutató ásó ki nem bontotta és fel nem tárta majd két évezrednek eltemetett emlékeit. A népek bölcsőjéből, Ázsiából fiatal népek indultak útra nyugatnak és a belső viszályokkal küzdő római uralmat megdöntötték. Dunántúl és Erdélyben még rómaiak vannak, de a Duna—Tisza közén már szkítákat találunk. Ezek, őseinkhez hasonlóan, lovas pásztoréletet élnek. 10
