Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

III. A Nagytemplom

Dr. Szomorú István birtokra fektettessék”. A birtokaránylagos adózás azonban a vagyonos családok­nak nem nagyon tetszett, akik eddig a fejadót a szegényebb sorban élőkkel egyen­lő arányban viselték. November 30-án azért népgyűlést hívtak egybe, s ez a nép­gyűlés a javaslatot elfogadta. Tized-kerületenként bizottság írta össze a lakossá­got a teherviselés aránylagosságának biztosítása céljából. Először a vagyoni vi­szonyokat illetően 6 klasszist állítottak fel, de később minden osztályt még két részre osztottak, hogy az egyenlőség amennyire lehet, megtartassék.” Ezek sze­rint a ceglédi református egyházban a birtokaránylagos teherviselés ettől az idő­ponttól számítódik, a gyakorlati keresztülvitele pedig a következő esztendő no­vember 30. napjától. Az általános vagyon szerinti teherviselés azonban csak jóval később, mégpedig 1855-ben lett bevezetve. 1836 május havában már annyira kimerültek az egyház pénz- és segélyforrásai, hogy kölcsönpénzekhez kellett folyamodni. A május 30-án tartott gyűlésben már történtek aláírások a kölcsönjegyzésekre, így Farkas Mihály bíró 100, Csurgai Mi­hály 100, Zsengellér Mihály 200, Geszteli János 250, Szűcs Mihály 150 forintot jegyzett, a jegyzés végösszege 4050 forintra rúgott. Dobos János az egyház ké­sőbbi lelkipásztora ezekkel az eseményekkel foglalkozva megjegyzi, hogy „itt kez­dődik az egyháznak pénzszorongattatása, mely tart mind jelen időkig.” * * * A Helytartótanács még 1835. szeptember 29-én kelt leiratában megengedte a gyűjtést az osztrák-magyar monarchia egész területén. Érdemes hosszasabban is foglalkozni ezzel a széles körben induló gyűjtéssel, mert a maga nemében párat­lan, és arra a korra, amelyben a templomépítés folyt, nagyon jellemző. Azokat a megbízható, kellő jártassággal és vallásos ügybuzgalommal bíró férfi­akat, akik a gyülekezetből gyűjtésre vállalkoztak, úgynevezett „kéregetési-könyv”­­vel látták el. A levéltárban még a mai napig is több ilyen könyv található, amelyek tulajdonképpen nem mások, mint okmányok a gyűjtők igazolására, és az ado­mányok feljegyzésére szolgáló üres lapok. Minden különösebb választás nélkül vettük vizsgálat alá például a 3. számú könyvecskét. Hartyáni István „középter­metű, gesztenyeszín hajú, kék szemű, szökés bajuszú 38 esztendős és Darányi Sámuel alacsony testállású, gesztenyeszín hajú, sárga szemű, szökés bajuszú 37 éves férfiú” gyűjtött ezzel a könyvvel, mely adatokat az „igaz járat bizonyítás végett” kiadott útlevél tartalmaz. Az útlevél tanúsága szerint a gyűjtők „mennek mindketten Tettes Somogy Megyében Ceglédi Refta Sz. Ekklézsia számára sege­delmet kéregetni”. A könyv első oldalára beírták a gyűjtők, hogy „eljöttünk onnan hazulról április­nak 21-én” (1836-ban). S aztán elindultak az akkori járművekkel: gyalog, alkalmi kocsival, menetirányba közlekedő szekéren, s közben gyűjtöttek. A gyűjtők vittek magukkal egy írást is, mely tartalmazta a ceglédi gyülekezet nagy romlásának történetét. Mint kortörténeti érdekességű írást ezt teljes szöve­gében közlöm:- 62 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom