Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
II. A kistemplom
Dr. Szomorú István Két meddő kísérlet után erre sor is került. Május 24-én ismeretlen ok következtében a templom is kigyulladt, de akkor a tüzet hamarjában eloltották. A vármegye is vizsgálatot folytatott ebben az ügyben. De pontos tényállást nem lehetett teljesen hűségesen és a valóságnak megfelelően felderíteni. Úgyszólván minden jel arra mutatott, hogy a város felgyújtásában egyedül a katona a felelős, a lakosság mégis Túri József főbírót vádolta, s ellene oly nagy volt az izgatás, hogy már a tűzvész alkalmával a lakosság a város főbíráját a tűzbe akarta dobni. A két esküdtet is kibocsátották a börtönből, mert ezeknek az ártatlansága is beigazolódott. A város lakosai között igen nagy volt az elégedetlenség. 27 nemes ember azzal a beadvánnyal fordult a város vezetőségéhez, hogy „általuk tűzszerző okának egyenesen Demeter Lőre János tartatik, Túri József és Cseh István pedig ezzel való együttérzéssel vádoltatik - kérnek hát irántuk szorgos vizsgálódást végrehajtani, és két utóbbiakat hivatalukban azonnal felfüggeszteni”. A vármegye eleget tett a feljelentésnek, Demeter Lőre Jánost bekísérték a fogdába, Túri esküdtet pedig állásából felmentették. A vizsgálatot szorgalmasan lefolytatták, de a vádaskodás nem bizonyult valónak. A tények csak azt mutatták, hogy a város leégésének oka a katonaság volt. Az elkeseredés oly nagy lett, hogy a várost egy esztendőre felmentették a beszállásolás alól, mert a katonának a városban tartózkodni és itt szállásolni nem volt tanácsos. Sok vádaskodás és civódás közben alig pár nap leforgása után újabb tüzek keletkeztek, s így a város istállója és szénaraktára is leégett. Az izgalom és a gyűlölet oly nagymértékben elharapózott, hogy a vármegye egy külön bizottságot küldött ki annak lecsillapítása végett. így hamvadt el a ceglédi reformátusok temploma a derék és szorgalmas református hajlékok nagy seregével egyött. De „amidőn Isten szent házát az emésztő tűz hamuvá porlasztotta, s a nép könnyhullatással járt a füstölgő romok között, az Isten nem hagyta elcsüggedni, hanem a kialvó zsarátnok tüzét lángra lobbantotta a csüggedő szívekben, s e vallásos buzgóság szent lángja eggyé olvasztotta a szent egyház széthullt romjait, hogy az mint a phőnix madár hamvaiból szebb alakban támadjon fel”.- 48 -
