Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

II. A kistemplom

Dr. Szomorú István

sodva harangjainak szavával hívogatta őseinket Isten imádására és a Vele való találkozás szent alkalmaira.

Az új imaház, a torony és a papiak felépítése után huszonöt nyugalmas esztendő telt el. A templommal kapcsolatban csak az 1791-es esztendő jelent ismét eseményt. Ebben az esztendőben ugyanis a nemrég öntetett harangok közül az egyik meghasad, és azt újra kell önteni. A nyugalmas esztendőben a város lakossága számban és vagyonban szépen gyarapodott, és az 1790-es esztendőben a ceglédi reformátusok száma elérte az 5000-es számot. A közelmúltban épített oratórium ekkor már kicsinek bizonyult. így mondja ezt az egykorú írás: „Ámbár még csak 38 esztendeje, hogy a templomunk építtetett volt, amely akkor elég bőnek és tágasnak ítéltetett, de 38 esztendő alatt úgy meg szaporodott a nép s oly szűk lett templomunk, hogy annak bővítése elmulaszthatatlanul szükségessé vált.”

Sokat gondolkozott papja vezetésével ezen a kérdésen a ceglédi református gyülekezet „érdemes” tanácsa. Nehezen tudták elhatározni, hogy szélességében bővítsék-e a templomot, vagy hosszában, mert bár mind a kettő jó lett volna, de egyszerre nem voltak meg a szükséges anyagiak. Sokan azt mondták, hogy az épület úgy volna „illendőbb”, ha szélesebb volna, mások azt mondták, hogy az épületet a toronnyal kell összekötni.

Végül is abban állapodtak meg, hogy a templomot szélességében nem bontják meg, de meghosszabbítják, mégpedig a toronyig, ami heted fél öl volt, a meghosszabbítás után pedig 18 és fél öl lett. A tornyot is alacsonynak találták, s elhatározták annak megmagosítását. A 8 öl magas falra még további 7 ölet raktak, s így 15 öl, vagyis mintegy 28-30 méter magas lett a torony fala. Erre jött még a toronysisak.

Ekkor már könnyebben ment az építkezés, nem kellett annyi kérvényt írni, nem kellett annyiszor deputációba menni, instanciázni, mert II. József úgynevezett türelmi rendelete (1791. évi XXVI. t.c.) értelmében a protestánsoknak is megengedtetett a szabad vallásgyakorlat, s így ők is szabadon építhettek maguknak kultuszhelyeket. II. József egy másik nagyjelentőségű rendelete feloszlatta a Clarisszaapácarendet, s így a rend főurasága is megszűnt Cegléden. Óriási jelentőségű dolog volt ez abban az időben.

Az 1792-es esztendőben úgy tervezték az egyház vénei, hogy a kistemplomot, mely ekkor már a hívek befogadására nem volt elégséges, megszélesítik. Meg is állapodtak Hacker József pesti mesterrel. De valami közbejött akadály miatt ezt a tervet megmásították, és a Hackerrel kötött szerződést az egyház semmisnek tekintette. Ebből később per is keletkezett, mert a mester az egyházat beperelte, és kártérítést követelt. Hogy a per mi módon végződött, az nem derül ki a fennmaradt iratokból, de azt tudjuk, hogy a templom megszélesítéséből nem lett semmi. E helyett a templomot meghosszabbították olyképpen, hogy a templomot összekötötték a toronnyal. Ezt a munkát azonban más mesterrel végeztették. (Ezért is keletkezett bizonyára a per.) A tanács ugyanis megegyezett egy- 42 -