Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE kel, börtön és egyéb eljárásbeli tortúrák kilátásba helyezésével megpuhítva adta tudtukra azt, hogy a legfelsőbb kegyelem az újabb eljárást megengedte. Még azzal is fenyegetőzött az alispán, hogy az egész elöljáróságot papjával együtt börtönbe vetteti és megkínoztatja. Takács az eseményeket így folytatja: „Ártatlanságuk érzetében nagyon el voltak keseredve az igazságtalan bánásmód felett, melyben őket részeltették, de saját keserűségüknél még nagyobb volt az egyház jövendője miatt való aggodalmuk. Ilyen szomorú állapotukban az akkor éppen Pesten időző Prónay Gábor, Darvas József, Ráday Gedeon és Teleki László gróf protestáns főurakhoz fordulnak tanácsért és pártfogásért, kik a halálra rémített embereknek pártjukat is fogták, amennyiben Darvas Józsefet elküldték velők az akkori nádorhoz, gróf Batthyány Lajoshoz elnézést és kegyelmet kérni számukra, kik nem makacsságból, hanem csak együgyűségből, paraszt tudatlanságból nem bocsátották be a megyei kiküldötteket a templomba. A nádor kegyesen fogadta őket, s szelíd atyai szóval megdorgálván megígérte, hogy újabb kiküldetést fog eszközölni a consiliumtól, de ha akkor nem bocsátanák be a deputánsokat, akkor többé semmi kegyelemre ne számítsanak. Miután Darvas József a ceglédi elöljáróság nevében feltétlen engedelmességet ígért, a nádor kegyesen elbocsátotta őket, s a személyes büntetést ezúttal kikerülték. Ez alkalommal azonban Benicki főjegyzőnek ismét átadtak egy terjedelmes felterjesztést az 0 Felségéhez benyújtott folyamodványban elősorolt pontok felderítésére nézve: jelesen 1. hogy húsvét ünnepén a kath. tanító nem veretett meg oly erősen, mint a vádban előadva van. 2. A Helytartótanács rendeletének nem szegültek ők vakmerő nyíltsággal ellene, hanem az alispánnak és társainak nem engedvén meg a templomba menést, ez által csak időt kívántak nyerni, míg e dolog Ő Felségének felterjesztetik. 3. Hogy a reformáció idejétől, annyival inkább 1681-től folytonos használatban voltak a templomnak. »I* »!■ •I* A vizsgálat határnapja 1752. szeptember 22. napjára tűzetett ki, melyen részt vettek Mártonyi Pál kanonok, Huszár István Pestvármegye alispánja, Kostyán István szolgabíró, mint jegyző, Stupitzky János, az apácák ügyvédje és Wohlnhoffer Mátyás uradalmi tiszttartó. A helyszíni szemlét tartó bizottságban tehát kizárólag csak katolikus személyek vettek részt, s ez a bizottság nem is vehetett fel más jegyzőkönyvet, csak olyat, mely félreismerhetetlen jeleket vélt felfedezni a templomban. A krónika az eseményeket így írja le: „A deputánsokat a sok szolgákkal együtt nagy félelemmel és rettegéssel bébocsátánk templomunkba, melynek igen szomorú kimenetele lett. Az akkori plébános, Botka István a városháza felől való végében a templomnak egy mutatással mondotta a kőművesnek: itt vágd, és belé vágván a földbe a csákánt, talála a régi oltár fundamentumára és az oldalában való szakaszában is a templomnak találának „valami köveket”, melyeket oltár funda- 21 -
