Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

VIII. Templomi kincsek és szent edények

Dr. Szomorú István

• 1 fehér gyolcs aranyos selyemmel varrott

• 1 fehér gyolcs arany-csipkés és virágos

• 1 fehér gyolcs veres selyemmel és arannyal varrott

• 1 sárga arannyal hímzett

• 1 zöld selyem

• 1 zöld falú és veres virágú selyem keszkenőik

• 1 sávolyos abrosz

(Ezek mind ócskák, melyek a 10. szám alatt említettetnek és mostanában nem használtatnak.)

Mindezen említett edények és eszközök a paróchiális háznál a kis oldalszobában tartatnak.

Ennek a kis szobának egy világos kékre festett fenyőfa almáriomában voltak a szent edények és a térítők. Volt itt még egy fekete színű fenyőfa láda, melyben a régebbi kurátori számadások, egy másik jegyzőkönyvi feljegyzések szerint a régebbi iratok is kaptak elhelyezést.

A keresztelő edények: 1 cin tál, 1 cin kanna és 1 zöld terítő a templomban vannak állandóan.

Később feljegyezte valemelyik gondnok azt is, hogy a 8. szám alatt felvett csíkos selyem keszkenő, „minthogy egészen elrongyollott”, az „inventáriumból” kihagyatott.

Közelebbi leírása, rajza, vagy fényképmásolata ezeknek az edényeknek és tárgyaknak nem maradt ránk. Csak feltevés alapján mondhatjuk, hogy a kelyhek közül kettő valószínűleg 1816-ból való, s ezek a mai napig is megvannak. A kehely felirata ez: „A Ceglédi Ref. Ekkla készítette tulajdon költéségén 1816.” A két kehely teljesen egyforma nagyságú, s bár nem egy esztendőben készült, mégis díszítése és stílusa egy és ugyanaz. Valószínűleg egy mester készítette mindkettőt. A harmadik kehely 1801-ből való, és az jelenleg a Felszegi egyházközösség tulajdonában van. A régi, 1817-ből való cin keresztelő kancsó és tányér meg van ma is a Felszegi egyházközösség tulajdonában. Ennek felírása ez: „A Ceglédi Ref. Ekkla készítette tulajdon költéségén 1801.”

Hogy 1801 előtt milyen kelyhet vagy kelyheket használtak őseink - nem tudjuk. A reformáció elterjedésétől kezdve eddig mintegy 175 esztendő telt el, de ennek az időnek templomi felszerelési edényeiről és tárgyairól a fennmaradt iratokban említés nem tétetik, s a valóságban sem maradt fenn semmiféle tárgy.

1863. április 28-án a tanácsban felolvastatott „a helybeli polgármesteri hivatal azon megkeresése, mely mellett az egyházi értékesebb ingóságok összeírási ívét megküldi. Tudomásul vétetik, s minthogy egyházunknak sem drága oltárai, sem arany borjúi, sem drága kövekkel kirakott keretbe foglalt bálványképei nem léteznek, a megküldött összeírási ív visszaküldetni rendeltetik.- 154 -