Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

I. Az ősi templom

Dr. Szomorú István

lyosan meg is sérült, hogy részben újjá is kellett építeni. A történelem arról beszél, hogy a török uralom alatt háromszor futottak szét a város lakói, s a kényszerítő helyzet hatására három alkalommal hagyták el hosszabb-rövidebb időre a várost és a templomot. Ám őseink mély hitbuzgóságát mutatja az a körülmény, hogy a megrongálódott templomot a bujdosás éveiben (1526; 1559; 1683) is gondozták. Visszatérés után azonnal rendbe is hozták.

A templom életének egyik igen fontos eseménye az 1707-es nagy rácdúlás. Ebben az esztendőben ugyanis ismét nagy veszedelem zúdult a városra. A császári seregekben harcoló rácok megtámadták a II. Rákóczi Ferenchez hű várost, és nagy pusztítást végezve dúlták fel a határt. A lakosok a kőfallal védett templomkerítésbe vonultak, s mert a templom is szilárd és erős építmény volt, az asszonyok itt találtak legerősebb menedéket. A férfiak fegyverrel védelmezték a kőfalak kapujait, s a vitézül harcoló Félegyházi Tamás - akit S. Szabó József Ferencnek nevez újabb kutatásai alapján (lásd: A ceglédi református iskola története c. munkát) - rektort is itt érte az ellenség halálos golyója. A vad rácok a várost elfoglalván, azt kifosztották, a lakosok közül - akik nem tudtak elmenekülni - igen sokat megöltek vagy rabszíjra fűzték.

A hiányos adatok miatt a templom építésére, restaurálására vonatkozóan kevés hiteles adatot ismerünk. Az első megbízható adat az a bejegyzés, mely az egyik ma is meglévő anyakönyvben olvasható, és amely arról számol be, 1737- ben, Miskolczi Kerekes János prédikátorsága idején a templomba díszes kőszószéket állítottak be őseink, amelynek létrehozása körül nagy segítségére volt az egyháznak a város akkori főbírája, Szoboszlai Mihály (eredeti nevén: Zsarolyáni Márton Mihály). A legrégibb anyakönyv első oldalán található bejegyzés verses rigmusban így énekel erről az eseményről:

Szoboszlay Mihály vala főbírája Cegléd városának,

Akinek igája, mikor nyomná vállát,

Akkor fundálója volt ez Cathedrának.

A kőszószék fundamentumába egy írást is helyeztek el, s ez az írás szó szerint így hangzott:

„Fundáltatott és építtetett ez a prédikáló szék Isten dicsőségének és az Isten beszédének prédikálására a Ceglédi Helvetica Confession levő szent ekklézsiának Istenhez való buzgósága, szorgalmatossága és költsége által az 1737-ik esztendőben.” E bevezetés után pedig ez a vers következett:

Az Úrnak beszéde, az mely hirdettetik,

Sok időktől fogva itt prédikáltatik Hiba nélkül, tisztán az mint taníttatik,

Taníttatik, míg ez világ végeztetik.- 14 -